On:
In: Szépirodalom, Vers

a szellemtől elválasztott anyag lázadása a tavasz lélekkel töltött áradás általános teremtésvágy ezer virágba robbanás minden lény szíve egymásban dobog virágok lobogtatják színeiket a szélben a napba szerelmesek a fények összefutnak a tavasz zugaiban madárhang csengettyűzik valahol vonzások vonzódások a földet megtermékenyítik a lappangó energiák sugárzás simogatás szárnyak szenvedélyek nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma elkezdhetjük lekaparni a téli réteget, ami eltakarja, maga alá temetné az utcát. Maradék sötétség szivárog ujjaink közül. Engedd, nem baj ha az éjszaka így rövidebb. Kialvatlan tavasz jön, jégvirágos levegő, kertkapu az idő, beragadt bogáncs a perc. Kerítésen varjú, a tél károgó hangjegye, mi pedig hullámzó mezőkön távolodunk.  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kint, a kerti padon, tavaszt áld a cinke, büszkeségtől feszül rajta citromsárga inge. Napfény melegére, indát fonva, hetykén, kőrakáson rohan át az örömittas repkény. Koncentrál a körtefa, ágait kitárja, szépsége rügyenként pattog a világra. Ez tavasz már egészen, nincs kétség felőle, s a télből, mi itt maradt, elbújik előle. Kint,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Füttyfürütty, csőrre prütty, kék a dal, zöld a fütty, fára száll száz madár, hírt röpít, hírre vár, égig ér csöpp levél, ág hegyén ring a szél, minden új gyönyörű, csupa szál, csupa fű, méz finom a szirom, csordul és semmi nyom, csecsemő levegő libegőn tör elő, tánc a fény, tűzzelTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

igazolom hogy leányom aki született részt vett hogy nem vesz részt hogy ott volt csak senki sem vette észre igazolom hogy miattam hogy nekem csatolmánnyal igazolom hogy elvégeztem alulírott lakom családi állapotom igazolom hogy megszülettek hogy egyedül neveltem igazolom kivel bújtam ágyba asztalhoz kivel ültem hogy keresetem ennyi amiből éppenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Elkeveredni a röggel. Örök időkre, emlék nélkül. Megölelni végre a semmit. A lelkem olyan könnyen békül. Nem álmodik a por. A rothadó hús bűzlik, ezért kell rá a vastag föld, amíg csontvázzá enyészik. Föld felett pedig a feledés. Pókhálóval fedett emlékezet, és kit érdekel akkor már a jelen, bárhogy ítélkezett.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

kon-denz-csí-kot húz repü- lő-gép borzonganak horten- ziák mily tavasz ez panasz- ra nyit a pacsirta hullajtva tollát hangja benn- rekedt nem hallani dübörögnek a tankok rögnek dőlnek a fák elnyomják a hangot s mi utukba pedig imák ívelnek már szív-hidakon át ráz- kódik a nép a nap k-is fényt küldTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

madár a zsákban csőre tátva miért és hová viszem csak tétova érzet vinném mintha vágni de szomjazik – látni csőrén és nyelvén a port – tenyeremből itatom egy ház előtt néhány harisnya szárad léhán leng a szélben – jó lesz rám éppen szól a madár lányként néz rám rendben vanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

két kézzel húzom fel reggel a zoknit a lábamra, csordultig töltöm a bögrét kávéval és hagyom, hogy hasson a koffein az ereimben. felöltözöm, megfésülködök, arcot rajzolok magamnak, mindig ugyanazt, nehogy megijedjenek az emberek tőlem. percekkel korábban érek ki a megállóba, én várok a buszra, fordítva úgyse működne, a közösségi közlekedésTovább…