életvitelszerűen utcán tartózkodó ingóságait maga mellett tartó megengedhetetlen hagyja el a helyszínt fejezze be ez törvénybe ütköző cselekmény előállítjuk ügyét tárgyaljuk igazolja magát a kamera segítségével nem jöhet be ebbe a tárgyalóba az előállítottnak egy másik helyiségben kell tartózkodnia a tárgyalás alatt padról padra vándorolt a felszólítás ellenére sem hagytaTovább…
Végül mindig kiderül az számít ki az erősebb lehetsz jobb ebben-abban de ez részleges hiába tanítják míg fiatal vagy hogy a részvétel a fontos nem a győzelem. Mikor leegyszerűsödnek a dolgok öregkorra világos csak életben maradni vagy meghalni lehet. ©Kovács Emil Lajos: Magányos fa (Komlódtótfalu)Tovább…
– apámnak, odafel – amikor beléptem a kórterembe apám vidáman mosolygott barna szeme sugározta felém öröm mellé a szeretetet csodás volt a tekintete a legőszintébb, amit valaha láttam képzeld, mondta, itt van a lali is milyen lali? – kérdeztem, s mesélt hát tudod, aki ott lakott… és aki hányszor jártTovább…
küzdöttünk roppant mód, ám dacolva velem ellenállt, ha én óvtam féltve mint egy gyermeket, válaszul hervadozva sorvadt, s kaján vigyorral tördelte a szívemet; megkeserítette minden percemet, hiába figyeltem rá, kókadozó leveleivel tüntetően térdepelt, „Nem vigyáztál rám” – pillogta, s titkát híven őrizve, engem csak elviselt; mióta nem anyával ünnepelt, aTovább…
Szobámban ülök, béke, nyugalom, és tavasz van, míg egy napon szembesülök a tényekkel, hogy tőlem néhány száz kilométerre, egy pontosan olyan panelházat bombáznak éppen, mint amilyennek a hetedik emeletén én élek. Lángcsóva csap ki a konyha ablakán, egész emeletek omlanak le, vér, pusztulás, és halál képe ömlik elém a monitorról.Tovább…
látjátok örökös remény hiába növeszt ablakunk üvegén jégvirágot indulni indulni kell bedeszkázott tekintetek ölelésre görbülő kézfogások már a búcsúzás is érvényét veszti a Könyvből idézünk lázas sorokat elszabadult régi dallamokat sodor egyre a szél sebek feltépett felhőrongyai amott tőből lemetszett hajfonatok közt gubancolódik a táj templomtalan idegen városok mentén csakTovább…
Görög szó, visszaváltozást jelent, vissza valamivé, mi egykor létezett a rajzoló agyában és papirosán is talán, aztán rejteni kezdte, álcázta geometriával, a torzító perspektíva fortélyaival. Most ott a képen, nem mondom, tündököl, azt sem, hogy láthatón van ott, legföljebb tudhatón, vagy sejthetőn. Sejtelmesen. Hogy megfejtsd, meg kell találnod a visszaváltozásTovább…
Visszatér a múlt Valahonnan mélyről jön fel a múlt, a múlt, ami voltam. Jön felém, és én itt fekszem, holtan. Valahonnan távolról üzennek ők, ők, akik nincsenek már. Integetnek, és kiabálnak, de megkötöz a halál. Ki voltam, és mivé lettem? Egyetlen perc az egész – Valami elsuhant felettem. Döbbenten nézem,Tovább…
Bezár a könyvtár, a könyvesbolt becsuk, az ember újat nem vár, ami van, annyi jut. Az új és régi múlt más már, nagyon más, mint egy hegyomlás zúg ránk az új jelen. Azt el se képzelem, az új jövő mi lesz, kevesebb félelem, sikoltás legyez. A régi jövő elmúlt mígTovább…
Nincs eső nélküled, mert a szőlőszemekként levélről levélre görgő cseppek bogyóiban ott vagy, mohón szürcsöl be a szomjas föld, mohón szürcsöllek, a kortyolható levegővel együtt, melyben vízmolekulák járják táncukat, nincs villámlás nélküled, az elektromosan felrepedő égbolt feszültségében ott vagy, úgy nyilallsz belém, úgy rezgeted meg földtől égig, égtől földig bensőmet,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.