Mint akinek hagyaték az árnyéka, És gönce, miben utcára léphet, Feslett utazótáska rég emésztett konca, Mint akinek hegekről ismerős A térkép, mit elfeküdt, Kinyúlt bőrként hord magán, És a sérthetetlen élet Aura-ábrándja dugába dőlt, Mint akinek kézzel írt végrendelet a délutánja, És most a saját fogyatékában, Akárha sejtjei koldusa lenne,Tovább…
Parancs János szelíd parancsa Van napi-, belső- és felsőbb parancs, a szó csontmezők fölött átsuhanó káprázata. Nincsenek gyakorlati célok, és nincs menekvés, csak: legyen meg a mindennapi, külön akarata! Másképpen nincs mód, talán így sem, kitörni. Vergődik akár a dolgok mélyén az iszapos homály. Árnyképe annak, amit az az egyTovább…
Írj olyat, amit te magad sem értesz. Mint amikor a körmöd beszakad. Sziszegj. Harapj. Vagy haragudj. De kérdezz. Ne hagyd magad. Írj olyat, amit más ért, de te nem. Seperj szilánkot, szedd össze a port. Hidd el, hogy akad ebben értelem. Sikál. Sikolt. Nem akarhatod megúszni kevéssel. Írd le, ahogyTovább…
Azt mondják, angyallá változott, az ütközés után messzire szállt lufijából pedig a naprendszer tizenharmadik bolygója lett. Akkor is havazott. Azt mondta, a mennyország ilyen lehet. Neked, mint a csizmáról levert hó, úgy olvadt el a hited. A temetés után elvállalsz mindent, ellapátolod a havat, bevásárolsz a szomszédnak, betegeket látogatsz, mindenkivelTovább…
Épp a hét napjait gyakoroltuk anyámmal, mikor vonat lihegve megállt Szombathelyen. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap… Ma péntek van, és közben diadalmasan bömböl a hangosbemondó: Szombathely állomás! Szombathely állomás! Dühösen felpattantam: ha péntek van, akkor hogy a csudába érkezhettünk meg Szombathelyre? Talán át kéne szállnunk egy másikTovább…
Te fű. Ti kövek. Te homok. Te inda. Ti fák a tűlevelekkel. Te toboz. Te serkenő fűz- csemete, királynői, ahogyan barkásodsz. Mit néztek állhatatos növényi szeméremmel? Rátok ereszkedik nesztelenül az ország. Szent személyesség nyilall a gyökérig. Ezért nem ember égett ott, hanem egy csipkebokor. Nem a csukló- vér buggyan, hanemTovább…
A kapun túl A kapun túl, az mindig hajnal? Vagy este, vagy éjszaka? Izzó nap szikrázó fénye, vagy képzeletem az maga? A kapun túl, ha nyílik, tárul, beenged egy más ez világ, mi képzelettel, vággyal társul, teret, időt e percben lépve át. A kapun túl, ha oda bemegyek, tér nyílik,Tovább…
Az a bizonyos kilincs Valami furcsa izgalom szorongat, mikor feléd közeledek, én vagyok az író, aki lejött a toronyból, hogy puszta kézzel megérinthesse fémes gerincedet, te pedig álnok hízelgéssel igyekszel tenyerembe vackolni magad, bizalmasan elnyúlsz ujjaim között, s úgy pihensz ott, mint régi ismerős…halk nyikorgásod is viccelődésnek veszem, s kicsitTovább…
(eldarálva) Ó, ti, hétfőreggeliéletmentő délbentraumás műszakvégitúlélős keddreggelikurvaanyázós délbenelmaradós műszakvégiráérős szerdareggelirohadtálmos délbenlapospislantós műszakvégieszmélős csütörtökreggeliszomorkás délbenvidámabb műszakvégicsajozós péntekibuszrafutós délbenreménykedős műszakvégikibírós szombatinyújtózkodós délutánikajakómás vasárnapimosáselőtti délutántűnthétvégénmerengős kávéim! Nélkületeksemmivagyok! (A költő „Két cukorral, tejszínnel!” ciklusából.) ©Pálfy Julianna festményeTovább…
Egy ismeretlen világból nézel rám, s tekinteted olyan, mintha éppen segítségért kiáltanál. Csendben szólok hozzád, hogy senki, senki más meg ne hallja. Mi a baj mond? Mitől félsz? Ki akar bántani? Ó együgyű gyermeki gondok. Még nem tudod mi minden vár rád. Mi akarsz lenni? Tengerész, pilóta, föltaláló, bűvész, vagyTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.