Szívem hazugságba van mártva, s minden szavam, ki nem mondott gondolatom; némán a hazugságot hallgatom. Hazugság a van, s mi nincsen: az isten. Hazugság a volt, s mi lesz, hogy segitsen. Fiamat hazugsággal altatom. Hazugság fúj át korhadt falvakon, torz városon, s eszmén, mit vittem ingyen. Hazugság a morálunk ésTovább…
kikristályosodott az észre nem vett pirosító teljes egészében kikristályosodott azonnal hajlamossá tett rá hogy valami szép dolgot írjak s a megjósolt szenvedések csak az előadás után kezdődjenek az élet célját a szeretetben véltem látni az egész nézőtéren senki se figyelt úgy ahogy én aki szerint feledésbe merül minden aztán majdTovább…
szívemben színházi gong a neved csak nem az előadás kezdetét hanem a végét jelzi névtelen klímák tünetét sodorja a szél a Tóparton csodálom miként teszi próbára hullámok reakcióját az ikarosz-nap elnézem a tükörképén tűnődő hallgatag vitorlást aztán hazamegyek tárgyaim és a falak köszöntenek körbevesznek kegyes világ * esténként megvetem azTovább…
Töredék …hiszem, hogy a messzeségből lépteimet ma is őrzi, s hogy a kezem kezévé válik, ha lekvárt készülök főzni, a derűm meg nagyapámé, mikor drótra ül az első fecske, hiányzóim sokan vannak, halottam az nincsen egy se. Önvédelem Kis tüzek mellett, egy nagyra emlékezve, fázni tanulok. Látens késésTovább…
Hajóharangra írt békadalban indulunk, beletekerni a nádmintás felejtésbe. Kongázó csónakok között szünet, póksorok lebegőn, éjhosszú bicikliút. A szél hajótesttel úszik a hullámokon. A tóparton tölgyek, jegenyesor szalutál. Medercsendtől menekülő szomorúfűz hajlong a zöldesbarna víztükör fölött. A halak évszakok nyomait követnék, uszonyuk az idő elvékonyodott szárnya. Földre fekve érezhető valami iszaptompaTovább…
Anyám járását idézi a május: körötte kék virágok ringanak, talpa alá fűszálak simulnak, s a búzakalászok fejüket leszegik, amerre árnya hangtalan’ halad. Kapaszkodnék köténye fodrába, barázdát simít’nék lábai elé, harmatot hintenék földjére a kertben, ne fáradjon, szegény, ha szikes rögre lép. Szelídíteném a szúrós bokrokat, meg ne karcolják szép, fáradtTovább…
a csendbe kél a ma halvány virága illedelmesen bizonytalan meddig ér az árnyék hol lucskos lábai széttapossák a tegnap elejtett feledést tósima tükrén levegő után kapó pillanatként bukkan föl egy-egy szó reményt öklendezve keresi a partot hol a süppedős homokban lábát megvethetné míg tehetetlenül szemléli ahogy egyenként kiperegnek alóla aTovább…
aki nem tud aki nem tud másoknak megbocsátani akinek nincsenek kedves szavai és a tekintete kikerüli ha az utcán jön szembe aki gőgje tornyában ül és nem mozdul a lelke aki úgy néz át az embereken mint az ablaküvegen nem látja meg bennük a szépet aki azt hiszi hogy mindenkiTovább…
Ócska kopott mosoly, végleges a sötét. Elkopott álmait, két kézzel szórja szét. Jó kedve csak játék, nem komoly szerelme. Csókja nem ajándék, nincs a szíve benne. Ne szeresd, ne kutasd! Kerüld el messzire! Magát sem szereti, nem néz már senkire Üres lett, szomorú, megöli szívedet. Hunyd be a szemedet, amikorTovább…
(Röhrig Gézának) Ica és Böbe kissé beállt. A kannás bordal némi szitokkal folyik ki Böbéből. A lehelete hervasztó. Nem motyog inkább teleüvölti a vagont, ez itt nem az ő helye, de valaki mutassa meg végre azt, hogy ő hová való! A kalauz velük együtt a jegyeket is lekezeli… -Cegléd következik-Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.