Átmeneti otthonod, ahova többed magaddal és pár hálózsákkal ideiglenesen befogadtak, régebben táncterem lehetett, mert amikor letérdelsz, és homlokod a parkettára hajtod a reggeli imához, egészen pontosan látod a tánccipők által belevésett karcolásokat. Erről eszedbe jut az otthonod. Neked egy idő után már fel sem tűnt, de a betérő idegenek biztosanTovább…
Átváltozunk ma éjjel. Te rámutatsz a kertnek egy sarkára, hol holdjuhok fehér füvet legelnek. Én várok éjszakámban. Az ég-ébenfalapban csillag-szögek. Alattuk megállok mozdulatlan. Új hajnal pálma ábrát vet kőre és homokra. A kőből nő ki szívem parázsló csipkebokra. *Víz Judit / Vasadi Péter Emlékoldal ©Kovács Emil Lajos – MégTovább…
átkozd meg Istent és dögölj meg igaza volt annak a nőnek én ugyan nem bizonygatom hogy a törvények szerint éltem vakargatom sebeimet valami cserépdarabokkal szerettem a macskáimat és nem tettem próbára őket átkozott nap a születésem napja fogantatásom napja a sötétség mert nem zárta be előttem a méhet csak azTovább…
Ha szeretsz, csendben érkezel. Kikötöd a lovadat, és feltűnés nélkül, lábujjhegyen osonsz a szobádba. Nem zörögsz, nem csattogsz, nem feleselsz. Nem mondogatod, hogy üzenetet hoztál. És nem, nem zajongsz semmiért sem. Nem mentegetőzöl. Nem mesélgetsz, hogy álmodtál rólam, hogy az adósom vagy, csak hagyod, hogy az ajtószárnyak becsukódjanak. Mint aTovább…
A hatodik napon is bízni kell még. Amikor az üresség rád tapad. Csak férjen hozzád az az elevenség. Az ő ünnepének add át magad. A hatodik nap – Ő? Neked, szerelmem. Összeérnek a térkép pontjai. Sugarad most majdnem kivehetetlen – lásd, már szólítva bírok vallani –, mikor már csak izzóTovább…
naplóolvasás titkaid féltve őrzött füzeteidben lassan sorba mind kitárulnak előttem az ajtókat óvatosan nyitogatom túl már a hetediken visszafordítom a lapokat ezek mind misztikus ajtók a múlt szorongató férfi-magányára nyílnak sosem tudva meg tán jobb lett volna egyszer önként magadtól tárod ki őket lapjaid meg kell szoknom nem siethetek Tovább…
Ha közel a fagy, hozzád ér egy felhő. Kinézel az ablakon, köhögve felszakad, felsérti a nyelőcsövet, kicsit mar a sav. Eltévedt erdők kerülnek, keserű rengeteg. Meg nem született levelek a tél hónapjai. Hó nélkül, mint kútban az érme, felejtve marad. Csak a remény vált, bonyolult létformánk egyik jellemzője. Mindent amiTovább…
Némafilm Váratlanul jön, megáll, és úgy fürkészi az arcom, mint aki lemaradást pótol. Sápadt, de másképp, mint a holtak, nem is sápadt, inkább monokróm, fekete-fehér. Te még számolod az éveket? – nem tudom, miért ezt kérdezem először, annyi mást lehetne, de mindegy is, mert nem felel. Dühít a némasága, azelőttTovább…
kékre verik ujjukat a bokrok az extázisos dobolásban eldönthetetlen melyik kislánykori nyaramból száll ide ez a kámforillatú csend és mintha nagyapám Munkástól reszelős hangján szólnának az összedörgölődző ágak: Violám tölts egy kis diólikőrt * képtelenség meghatározni hogy egy éhes macskakölyök vagy egy legyektől felzavart csecsemő nyekereg a szomszéd kertben deTovább…
Négy szó A hagyomány szerint az angyal miközben bemegy az anyaméhbe befújja az ember lelkét a magzat testébe, majd leírja azt a négy szót, amely a későbbiekben meghatározza a jövevény sorsát. A négy szó nem más, mint négy kérdésre adott válasz. – Fiú legyen vagy lány? – Jólétben vagy szegénységbenTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.