Pékszombat Hogy kellenek a szombat reggelek, hol csigatelve szívem és a szám, hol kávé brummog, hogyha felkelek helyettem is, ha nyelvem lomha tán. Hogy kellene a harsány napsütés, csíkos terasz egy portugál hotelben, ropogtatnánk a cukornádat és szájon csókolnálak a fotelben, a szádnak boldog pékillata lenne, és pékfiúcskák sürögnének benne,Tovább…

Időszipóka Már nem vagy székmeleg. Eloldódott tőled a simogatás. Leereszkedik ránk az ég. Hideg karfáid közé szorítva az én véridőmet szívod. Alkonyhüllő Az ágy alatt csatorna szeme kicsíráztatja a sokkarú lámpát a padló réseiből a megérintett erőket hüllő-alakba rendezi mozgó időtalajra épült vicsorgó alkonyattá. Tiszavirág Sok ilyen fehér virágállat aTovább…

Itt az idő, Uram, nagy volt a nyár, Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák, Izzik a galagonya ruhája. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Holt idők sírján hervadt koszorúk, Minden csak jelenés; minden az ég alatt. Ó hány szeptembert értemTovább…

(Egy 30Y dal szövegvázlata a koronavírus idején, 2020 március 31., Pécs, régi kertváros)   dobáld a szemétbe el hát amit el lehet dobálni itt az ideje most már csak olyannal szóba állni akivel akkor is hogyha nem ismernéd és ő se téged tartsd meg a helyedet úgy hogy kirúgom alóladTovább…

1. Képzeld, mi történt. Kora délelőtt, amint utaztam új lakást keresni, és azon tűnődtem, hogyan tovább, míg üres szemmel bámultam a boltok januári, kopott kirakatát, és annyi minden eszembe jutott – hirtelen tényleg csak a semmit láttam: a házak közül épp kirobogott a villamos, a hídra ráfutott, s a megszokottTovább…

Midőn beléptem, válaszolt a padló halk reccsenéssel, megmozdultak az árnyak, s mint kihalt lények porcos csontvázai, összeverődtek, majd zseblámpa fénye rebbent a sötétség peremén; sziklabarlangi lépések tétova, tompa puffanása. És íme, mint az ókori szent állatok tetemei, oldalukra dőlve hevertek az itthagyott imatárgyak, feledve már, hogy valaha az Örökkévalót szolgáltákTovább…

a mi titkunk olyan titok amivel mindenki számol szégyen inkább nem is titok szégyenünk is minket másol úgy néz ki mint te meg én és nyilvános sőt közügy majdnem sérthetetlen kerek érzés jó ritmus hibátlan hangnem szeret minket a szégyenünk mert ő mások aggodalma éppen ezért marad velünk mi lennénkTovább…

Lebontják a házunk Lebontják a házunk, látod, apa, már csak a falak állnak. Az volt a szobám, nézd, és mi vagyunk azok az árnyak. Ott volt az ágyam, ott tanultam járni, ott nevelkedtem. Apa, állj most ide mellém, és fogd meg a kezem. Látod, most dől le a fal, mostTovább…

Ébredés után egy pillanatig nem tudod, mi az a gravitáció. De aztán szépen lassan sikerül kivenned a félhomályban a kopott berendezési tárgyakat, és eszedbe jut, hogy az idegen csapatok már megint győztek az alexandriai könyvtár leégett és hogy az a férfi már három napja ott van a sziklasírban És annyiraTovább…

a kultúrának pont került a végére. az egészség elfogyott, nem ügy. az oktatás altatás a végső műtétre – lobotómia. nyáladzó barmok várják a vágóhíd sikító csöndjét. semmit vetünk, ugart aratunk. az éhség nagy úr, egymást faljuk.   * szúnyogtengeren füstölő illata ring félhold árnyékában csillagok potyognak feljebb ereszkedett a lentTovább…