Megválaszolhatatlan így tehát, jobb, hogyha meg sem kérdezed, elém tolod a hűlő zöld teát, aztán a cukrot, és kezed az asztalon felejted tétován, valamit készülsz mondani, én szólalok meg hamarább: korán sötétedik már. Valami eltévedt fürj az ablaknak röpül, habár a függönyök behúzva, és járva másnap kint a ház körül,Tovább…

Diletták – részlet – (nem varietas, de laktat) Már így mostanábank orábban lesz késő, bizony, a nyár hajszálába lopván beszökik a vén ősz. Ilyenkor nagyon lelkiállapotba kerül a kósza test, van, hogy az elbizonytalanodásje lensége jön rá egyenest. Az égbolt olyan, mint egy galambszürke öltönynadrág, nem a sliccénél nézve, hanemTovább…

A jelenlegi helyzet a két héttel ezelőtti helyzet. A két héttel ezelőtti helyzet viszont a két héttel azelőtti helyzet. Aki meghal, két hete vagy négy hete halt meg. A mai helyzetről két hét múlva vagy négy hét múlva értesülünk. Két hét múlva derül ki, mi van most. Vagy kétszer kétTovább…

Felsepertük a maradék nyarat. Halomban minden: levél, gondolat. Mi megmaradt: komposzt. Vagy éghető. Kidobható kupac, átléphető. Ősz van: az Időkép ezt hozta ki. A széllelbélelt fákat fosztani, szedni maradék diót, gesztenyét… (A megnyerhető mégis-veszteség.) Csak romlás-bomlás, oszló diadal. Az ember elfelejti, mit akar. Kihull a kézből tárgy és mozdulat. FelsepertükTovább…

„Isten a seben át hatol be” (Carl Gustav Jung) „A tengerpartot járó kisgyerek” (Pilinszky János)   Jahve, mi neveltünk fel Téged. Évekkel később, mikor a kép mélységet nyitott az időben, ahol a titok. Fényképezd le – mondta –, a hullámok verte parton, ahogy odahordta a kisgyerek a homokot és váratTovább…

Julien Greennek   ha már elzúgtak, eldörögtek s glükóz savukat földre engedik s a tűzvészből csak sistergés marad a roppant pára, melynek hócsuszamlásos súlya van ráül a romra s üszkös házvázakról lomhán lefordul, mikor a füstölgő gerenda hamuba zuhan ha majd az őrjöngő rikácsolás fényárban megreked és túlfut rajta, mintTovább…

Hallod a csendet? A csendet, mi kívül hagy minden hangszilánkot, órára von bűvös csend-palástot, s azt sem hallani, hogy a mutató útját ketyegi lejáró rugó. Hallod-e? Hallod-e a csended? Mit belső nyugalmad teremtett, s kizár minden nyugtalan hangot, mi eddig felajzott, megriasztott, s belül énekel, dalol a nyugalom, mi holTovább…

(Hawk Roosting) Az erdő tetején ülök, szemem behunyva. Tétlenség, semmi megtévesztő álom horgas fejem s horgas lábam között: vagy alva próbálok el remek gyilkolást s evést. A magas fák kényelme! A forrongó levegő és a napsugár kedvemet keresi; és a föld arca fölfelé néz, hogy végigkutassam. Lábaim rákulcsolódnak a görcsösTovább…

Van néhány szabály. Például fehéret csak fehérrel. És gondosan, mindig odafigyelve. Én gondosan, odafigyelve mostam ki a nyári ruhámat, a hófehéret. Ahogy természetes. Ahogyan kell. És most látom a cseresznyefoltokat, a barna kávépöttyöket, a lecsöpögtetett leves könnycseppjeit, hónaljnál az izzadság gúnyos vallomásait (rondák és terjengősek), a félelem aprócska tűszúrásait, néholTovább…

Lebontják a házunk   Lebontják a házunk, látod, apa, már csak a falak állnak. Az volt a szobám, nézd, és mi vagyunk azok az árnyak. Ott volt az ágyam, ott tanultam járni, ott nevelkedtem. Apa, állj most ide mellém, és fogd meg a kezem. Látod, most dől le a fal,Tovább…