Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal című versére   Megfürdöm a nap melegében, bennem csupa rózsavirágdal, és közben a kék eget nézem, medrében megannyi madárral. Van kertem, a kertre rogyó fák* gyümölcse terem tenyerembe, és ablakomat beragyogják színes napokat teregetve. Otthon vagyok ott, ahol éppen szívem tele szép mosolyokkal, a férjemTovább…

Két sötét nadrág keringőt jár a mosódobban. Szemérmes távolságtartás, néma imádat. Önfeledten lebegnek, összesimulnak, szétválnak. A kord és a jeans puhán hajolnak egymásra. Gombok-zipzárak időnként összeakadnak, tartják a tempót. Utána kifordítva, csíptetőn száradnak.   Megjelent az Irodalomismeretben: https://www.irodalomismeret.hu/index.php/linkek/508   ©Varga Ágota fotográfiája Tovább…

(vitatkoztam Veled)   miért érzem úgy Istenem megfeledkeztél rólam nem aludtam az éjjel Veled vitatkoztam dühös vagyok kéregetek mint egy koldus nem kapok csak alamizsnát morzsát úgy érzem éhen fagyok a plusz 20 fokban Ravenna mozaik templomában írom ezt a levelet Neked csodákat látok mégis fázom mondd mi kell ahhozTovább…

olyan jól csinálom mindenki elhiszi hogy én vagyok pedig csak a kaszkadőröm: felkelek reggel olyan pólót és olyan nadrágot veszek fel mintha én lennék pedig csak a kaszkadőröm a rántottát lágyan eszem és úgy kortyolom a kávét mintha én lennék pedig csak a kaszkadőröm és úgy megyek dolgozni a lámpánálTovább…

Gumikesztyűt húztunk és a korai szürkület lenge pulóverében felsepertük a maradék nyarat, a kánikulát és a tangapapucsot, a kiázott fürdőruhát és a cseppfoltos napszemüveget, a rojtos rövidnadrágot és a fehér topot, lemostuk a bőrünkre száradt naptejet, elfelejtettük milyen volt, amikor víz érte az arcunkat és szemünket hirtelen, ösztönösen lehunytuk, aTovább…

A szerelem lerombol és fölépít. Kisebbre, szebbre.   A haiku lábam előtt ült egy madár, majd felröppent – Nehezebb lettem.   Civilizáció forgóajtó áll a sivatagban. Aki kikerüli: nincs   Pont szórakozottan másvalaki arcával mosolyodtam el.   Egy ajándék elhárítása Ne adj igazat. Neked túlsokba kerül; nekem meg épp van.Tovább…

Üres szoba A napfény játszik, nem tudom, mi ez, valaki valakitől valamit kitesz, nincsenek válaszok. Az üres szoba, bútor belőle kimenekítve, hogy el- szorul a torok, És jól van ez így. Eltűntél, senki se sejtheti, merre kóborolsz, ha még, s miféle terve van az Istennek veled. Vagy bárki másnak. TétlenkednekTovább…

Elfogy az ember In memoriam Esterházy Péter Töredéknek lenni maga az élet. Úgy gondol rá, ahogy a fű hintázik a szélben. Itt semmi se mozdul. Nevek, arcok törlődnek, vezeklő szürkében a táj. Fekete tollú, fehér madár röptét fi gyeli egyre, mennydörgésből, villámokból, állatok járásából jósol. Feszültségeit nem földeli el azTovább…

Bárki lehet boldog. Bárki lehet boldogtalan. Nem kell hozzá képesítés, engedély, megbízási szerződés. Ismerek rákos beteget, aki boldog. Ismerek börtönlakót, aki boldog. Ismerek komoly fogyatékkal élőt, aki boldog. Ismerek elhagyott, megcsalt embert, aki boldog. Láttam haldoklót, aki boldog volt. A boldogság nem fájdalommentes és nem problémamentes, nem is részvétlen, ésTovább…