Nyújtott karral, nyitott tenyérrel csalogatom közelebb az eget, várom az apró tűszúrásokat, ahogy egy-egy hókristály karistolja a bőrt, ha már évek óta nincs odakint fehér karácsony, legalább bennem kezdődjön el a zsibbadás lassú hóesése, csak állok a kapu előtt, mint egy kilomtalanított karosszék, aminek a huzatát egy magányos fenék leheletvékonyraTovább…
Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az ember így lealjasodhat,Tovább…
Ó egy világ hatalmas visszhangjai… már feküdni sem szabad az ágyban egy óvatlan apró mozdulattól megráng felriad a kinti éjszaka békétlenségben terjedek ki lepréselt izgalom kényszerű középpont ütlegelő szívdobogás – de a visszhangok onnan az ágyon az üvegajtón túli fehérségből a fagyból vágnak vissza rám nem kerestem nem akartam elemméTovább…
Míg fogy az út, és jön a távol, mit hol hegy, hol síkság határol, kopár téli tájban barna-matt ez a decemberi pirkadat. Fekete barázdák, szélein leroskadt az elszáradt rőtszín fű, s serken megcsalva alóla az új; mintha is nem tél volna. Alig-hó búvik, hegyoldalban, csak ott fenn maradt meg nyomokban.Tovább…
Ilyenkor decemberben, advent idejében, tiszta, hófehér fátyol borul a tájra, csillagok csókolják fényüket a szendergő világra, csendesebbek a hajnalok és éjek, szürkeségbe bújók a napok, s e fagyos időben mégis nagy útra indulnak a földlakók végre: szívük mélyére, ahol szunnyad még a szeretet és béke, de hiszik, hogy ébred aTovább…
Tegnapelőtt megszűnt a valóság. Véget ért, elhalálozott, vereséget szenvedett. Nem volt honnan többé rápillantani: semmivé lett. Egyezzünk ki az alapelvekben! És olyan szépen meg- és kiegyeztünk hogy nem maradtak többé biztos pontok, ahonnan magunkkal szembenézve, mérhetnénk az éjszakát, a vaksötétet. Mint gazda a gyümölcsöskertet – mint birtokát a tulajdonosa. DeTovább…
Most is együtt nézzük a Jézus életét, akkora vagyok, mint Ő a templomban, a tévében sarus tanítványok, egyszerű arcú emberek, ég felé kitárt karok, melyek Istenért nyúlnak, de nem érik el. Elérhetetlen. Néró bekukkant a párás ablakon, hátrahőkölök, a gadarai épp most gyógyult meg, visítanak a disznók, apám kockás pizsamábanTovább…
Amerre jársz nem virágszirmokat hintek lábad elé, nem is csillogó papírba rejtett szaloncukrokat a fáról, vastag fonálból vagy gyapjúból szőtt kádkilépőket, kopott falikárpitból maradt képet, mindent mit találok, amerre jársz rakosgatom lábad alá az elvásott gyapjú szőnyeg darabkáit, a kinőtt régi gyerektakarókat, a magam kötötte vastag sálat, némán teszem lábadTovább…
azok az utcalámpák az a hunyorgó ragyogás ting tang zúgó búrák alatt séta a fekete járdán bzzzz ting tang ki-bekapcsol fent és bent pattog az izzószál ting tang ma mondta az orvos hogy a szívem beteg bzzzz ting tang valami zörej valami sercegés valami kóbor áram ting tang kérés nélkülTovább…
A vonat előtt még beszaladok az egyik boltba. Selyempapírt veszek, a legdrágábbat. Hozzá fehér selyem masni. Így kell, így illik. Az aluljáró egyik sarkában a csomagok a földön várják, hogy becsomagoljam neked a szívemet. Csak így mehet haza hozzád. Selyem masnisan, selyempapírban. Ha átölelsz, kibontod hátamon gyakorlottan megkötött honvágyaim. MireTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.