On:
In: Szépirodalom, Vers

Én úgy kerültem ebbe az egészbe, egész véletlenül, hogy egyik este Pávelbe botlottam, még kiskorunkban sokat fociztunk együtt, ő szólt, hogy kell az ember… És volt még a dolog anyagi része: márka, arany – nekem véletlenül se került addig ilyesmi a kezembe… Amikor bementünk abba a házba, lehettek ott tizenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Adoramus A reggeli mosolyt, mert tavaszi mezőre hasonlít – a langyos, reggeli szélben hullámzó fű végigsimít a combokon, fürtökre bontja a hajat az első napfény, az első sóhaj végigzongorázik a bordákon, hálásan nyúlnak az álmos inak, az örökkévalóság határán pihen a kézfej, a térdek egymáson, összesimulva, az Isten teremtette sötétségTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

őszi dal mindenki másképp készül el mindenki másképp rámol össze mindenki más árnyat ölel P nyomot akar hagyni keresi ércnél maradóbb munkájához a folytatót mikor neki már annyi mindenki másképp készül el mindenki másképp rámol össze mindenki más árnyat ölel N ki tudja hogy hol jár azt hiszem értette hogyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Senki nem számított arra, hogy kora este felkel az ágyából, elhagyja a szobáját, bemászik a fürdőkádba, és magára engedi a forró vizet. Az ápolók a folyosó túloldalán az embertelen üvöltésre figyeltek fel, értelmes szavakat a Feri már évek óta nem használt. Egy orvosi szakoldal szerint az ötvenfokos víz két perc,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A régi ismerős ismét kedves ismeretlenként kopog az amorf felület szélén, mit kaján mindenhatóként formált a múlt, pattog, míg túl nem feszíti a húrt, azét a bizonyos vágyakozó szívét. Majd megtorpan a peremen, és fojtott robajjal legurul, nyálkás nyomot hagyva, mint eső után a csiga, ahogy a járdaszegélyről lomhán ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hallgass úgy, mint amikor a fürdőszobában, két kézzel a mosdónak támaszkodva vártad a teszt csíkjait. Hallgass úgy, mint amikor először kezedbe vetted a fekete-fehér ultrahangos képet. Hallgass úgy, ahogy a férjed, amikor egy gyertyafényes vacsoránál megmutattad neki. Hallgass úgy, mint amikor kezed a pocakodon pihentetve megpróbáltad kitalálni, az a kidudorodóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

-Kazinczy levéltári asztalánál, Sátoraljaújhelyen – Tokaji bor + írótábor, hozzá kirándulás. „Látást érdemlő dolgok közt” bolyong és gőzölög a másnapos artistai társaság. Fülkefény, embernyomok, por-intarziák. És meghittség, ami nem is a miénk, mégis ott gomolyog a gatyarohasztó hőségben. Csak vissza kellene emlékeznünk szépapáink dédunokáinak ifjúkorára, de a képzelet nem férTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ebben a nagy-nagy rohanásban, egy pillanatra megölelt az Isten. Zavartan megálltam. Magamat magányosnak hittem. Annyi volt csak, hogy volt egy kis időm. Hogy épp nem kellett semmit sem tennem. Hirtelen azt láttam, valaki jön. Gondoltam, elmegy mellettem. Aztán a kezemre tette a kezét, és hosszan a szemembe nézett: betakart minketTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nádasdy Ádámnak Elég nehéz itt, azt hiszem, szeretni, bármit tehetünk, csak rosszul sül el, egymásnak nincsen megteremtve senki, kérdésre kérdés meg sosem felel. Elég nehéz, a napok jönnek sorra, bár akad néha, aki megsegít, ki szorongásod egy-egy verssel oldja, ha nem tudsz élni-halni mégse itt. Elég nehéz. Tápászkodsz, dőlsz, kapaszkodsz,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ne félj, Illés, menj fel a királyhoz, igaz, lenyisszantott prófétafejekkel focizik, de mondd csak meg neki, hogy éljen tisztességben, tartsa meg a szövetséget, különben jaj neki. Ne félj, ha kígyókon és skorpiókon jársz, ha csalán és tövis bököd, nem árthatnak neked, ha nem engedem, szikrázó gyémánttá teszem homlokodat. Ne féljTovább…