a madarak egy hűvös rejtekben fütyörésznek valahol mikor a homály formákra bomlik a dal és a fény felébreszt reggel kisimogatja belőlem a tegnapi félelmet saját magam és a világ tökéletlenségének tudatában lassan megnyugszik az idegrendszerem az éppen adódó apró örömökkel táplálnám magam de a nap meg sem tervezett menetrendjébe beékelődnekTovább…

Hiába virágzik minden bennem őszi árnyak élnek. Nem kell hogy meleget hintsen. Kínálom magam a télnek. Nem fénylik bennem a lélek, csak élek mint ott a vén fák. Nem kínoznak szenvedélyek… Volt, hogy az utam megszabták. Elásott vágyaim sírján felejtés nő, és fájdalom. Mint öreg fa száraz ágán libben aTovább…

Átváltoztál de azt a szürke ütött-kopott viharvert közönyt ami már az első pillanatban kiütközött nem tudod levetni és tovább öröklődik a színes szemekben a színtelen lélektelen üres pára ügyes életösztön de a hullaszag figyelmeztet ha meg is változott a szélirány ünneptelen a nevetés és már a vitorla sincs fenn amiTovább…

apám meszelt ballonkabát hófehér árny a morfogenetikus mezőben felhő vagy léggömb lett, angyal talán – egy marék lepke tánca anyám egy csokor szigorú-kék zsálya – egyszer kővé változott, aztán az égbe emelt bőrömön porlik most is mosolygása, mikor kérges fehér arcát kezembe ültetem – te meg ott ülsz fenn egyTovább…

A világ rendje Egy újabb dög megint a nyakamba, nem mintha sok baj lenne velük. Összerántja őket a félelem, megérzi mind, hogy nincs mit tenni, lázadni nem érdemes. Az utcánál a sintértelep sem hidegebb, majdnem egyre megy. Három hét itt, míg senkit nem keres senki sem, aztán nyom nélkül tűnnekTovább…

Nyughatatlan lelkem cikázik bennem. Múlt képei mint szédült ringlispílek nyújtják csápjaikat, Hegyes karmaikkal megragadni akarnak, azt hittem, már túl vagyok rajtuk. Pedig kihaltam magamból, vízkeresztség a sírom lett, remény Szelleme az égig repített. Profi lélekkufárok rángatnak le onnan, lajstromolják bűneimet, kőtáblájuk nagyon kemény. Nem kell az Ézsau lencséje, Jákob létrájáraTovább…

az asszony, aki megesett nem remél embertől kegyelmet míg a férfi csak csibész kedves hóhányó, erkölcs-vigéc mondják, jól áll neki az ilyen de a nő, lány vagy asszony fizetsége durva szóözön ejjj! ti nagyszájú kakasok kikből a hang karcosan harsog mit szoptatok volna teje helyett? s most ilyen bajnokok lettetek?!Tovább…

Varjak telepedtek az udvari fára. Nem törődött velük. Délben szalonnát evett kenyérrel. Félretolta, ízetlen volt. A varjak egyre többen. Egymás mellett, mozdulatlanul az ágakon. Nyugtalanul fordult el. Kiment az udvarra. Onnan nem látszott a fa. Sötétben ment be a házba. Tudta miért jöttek. Az öregember ablakot nyitott. Parázsló szemekkel repültekTovább…

teljesen mindegy hány hibát követ el az ember egy nap inkább nevetséges mint szomorú fönntartja az életet két palacsintával többet ettél meg nevettél mikor csöndben kellett volna lenni panaszkodtál annak aki úgyis kinevet teljesen mindegy nem a nap foglalja keretbe a vétkeket hanem hogy van-e olyan tett ami sorompóba fogjaTovább…

szia manó! személyesen terveztem ezt ahogy korábban is mindig mindent ami fontos egymás szemébe nézve beszéltünk meg egyetértőleg vagy vitatkozva ahogy és amire neveltek neveltelek de mostanában elromlott valami fontos a bejáratott mechanizmus hónapról hónapra vált működésképtelenné s mostanra a kölcsönösen felhúzott falaktól értelmét vesztette – nem hallatszik – aTovább…