On:
In: Szépirodalom, Vers

Próbálok úgy tenni, mintha valaki elárulta volna nekem a titkaid. Mintha aprólékos munkával, hétről hétre a ház elé kitolt kukáidból sikerült volna kiszednem mindent, amit neked évekbe telt elfelejtened. És mintha azért jöttem volna, hogy mindezt visszahozzam, az elrontott játékokat, a sok kihízott ruhát, és a csikket, amit egy alkalommalTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ki tudja, élt-e? S ha élt, él-e ma még? Csak annyi biztos, hogy látták sokan. S hogy elmúlt már száz év, mióta feltűnt, de ma is látják még, ahogy rohan. Vérfarkas, vámpír, ki örökké élne? Meglehet az is, hisz mi az neki! Elhiheted, hogy ez nem csak legenda, ki tudnáTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az alkony széttárt combjai Vincent Van Gogh emlékének Vonagló ég alatt napraforgók sárga vére buggyan egymásra hajlanak az alkony széttárt combjai közül az éj hangtalan kicsusszan tántorog az űr sercint meteor zuhan jönnek a hollók a föld alól szállnak kiabálnak elborítanak a ráncos lila halva született éjt óvom karomban *Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

péter kettészelte a gerincvelőt a kés tolókocsiban él pelenkát visel a hatodik csigolyánál lejjebb nem érez se tűt se vágyat már péter kedveltem bár kegyetlen srác volt emlékszem a nyergére állított egy biciklit s a faluból csent csirkék fejét a kézzel tekert küllőkbe mártogatta mindig kedveltem bár kegyetlen srác voltTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

S. Maugham nyomán* A kertész nagynénjének esernyője a házban van. A ház nagynénjének kertésze az esernyőben van. A ház esernyőjének nagynénje a kertész. A ház kertészének nagynénje az esernyő. A kertész esernyőjének háza a nagynénjében van. A kertész házának esernyője a nagynénjében van. A kertész nagynénjének háza az esernyőjében van.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ok csillagok kihűlnek űrök hegedülnek verebek tyúkok elülnek varjak alszanak víz fölött állanak bőszárnyú ködök hallgatnak híves ördögök vizekben bálnák zenélnek hallatszik füttyös delfinének amíg vannak oktalan elélnek láva-ölelt lelkek kerekülnek mindenek helyre kerülnek csak a szerelem menekül meg * Napok ára láttuk a gonoszság torkát, felvágtuk az utolsó tortát.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szívünkben szerelmünk sötét energia, összetart bennünket, mint párnát a ciha, de álságos, mint minden a szent létezésben, alig lettem s már törli az idő a léptem. Körbenézek, de nem látom, hol a határ, csak embertáj, mi körülölel, a határ, a fa, a szél, hulló szirom merengve játszik, de a végtelenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha véget ér majd a földi lét ha napod, órád sem marad a pillanat is elvetél emlék leszel csak tűnt kacat (hát ezért ne gyűjts unt tárgyakat porrá válsz velük a föld alatt) Végül már senki sem sirat csak közhelyeket mondanak: megboldogult… fölötte gaz… a neve kódolt számadat… Ha valamitTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

esőtől megrepedt cseresznyékben a kibomló hús friss vére testeden számtalan hajszálér amikből új arcot szőhetsz magadnak te a vadság és szelídség változója kertedbe szivároghatsz a talaj eróziójaként érkező jégeső apró örömeid lemeztelenednek gyöngéden gondolsz elhagyott szobámra börtönt építesz magadnak s azt mondod kezedben tartod az életed majdnem-teljességben mit kezdesz aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Belgrád rakpart, a múlt század végén, februárban)   I. Oltárkép kérlek ölj meg rögeszmém a halál csúf áldozat leszek oltáromon a szétfolyó képek üres üvegekről leszakadt gombokról gyűrt takarókról mesélnek majd mint egy emlékműsor   II. Ék mellé hugyoztam adódott fejfájás-ék az agyamban majd a posztumusz gyalázat sikercikke az ismeretlenTovább…