Csonka Ernő festőművésznek Ne igézz, ne babonázz, óriási szám a száz, s túl a lélegzeteken, nincsen hossza, vége sem. Hihetetlen mennyi év, hány kikötő, mennyi rév, s égig érő két kezed, maga volt az ecseted. Szíved, lelked egybe nőtt, tisztességed őszbe szőtt, száz esztendő súlya nyom, s ott ragyogsz aTovább…

Adj, Uram, csipetnyi sót, stampedlit, hozzá fácánlevest, calvadost! Hozza azt spanyol vagy francia király, kopasz tenger vagy kolduló szél, egyre megy. A leves langyosabb, a párlat hetvenkét fokos is lehet. Elérzékenyül a hűtő az almafa alatt, kívül-belül zúzmara, megrázza magát. Vasárnapi ebédhez készülődünk, olvad a hangulat, az aranyló fácánlevesen fordítvaTovább…

gyertyás nyakkendős est test testiség a test is ég? vagy már nem minden nyálka hártya száraz nincs kérgi válasz valaki ágyaz megszokásból vagy csak kóvetből megdől minden korábbi tétel hideg az étel vétel némán suhan a felmosó vizes a só vizes a szó elment a hallásgondozó un deux trois soleilTovább…

szomorú, lassú ének, hát nézz hülyének.Tisztára mosott mondatok, hiány, hiány. Az ember túlbeszél, vakog, csomó a lénián. Szemében nyugtalan legyek keringenek. A tenger, a tenger lusta ponyva, rászakadt a lakodalmasokra. Fejek derengenek. Ha gondolom, hát gondolom. Szavaim kicentrifugázva, folyik a lé, folyik a járda kövére ki. A balkonon állva kedvesemTovább…

A tükörből tűnik elő. Valahonnan a tükörből. Halántékát megtámasztja egy tenyér. Idegen. Pont ugyanúgy, mint egykor, régen. Akkor, még évtizedekkel ezelőtt, egy fényképen: mikéntha idegen kéz lenne, mintha valamiféle idegen tenyérre támasztaná a halántékát, és úgy nézne bele a kamerába. A képkivágás felveti ezt a lehetőséget is. Az idegenkezűség lehetőségét.Tovább…

Istennel mezőgazdaságban gondolkodunk. Nem jó, ha nem töröm föl rendesen a talajt, a kemény szívben nem fogan meg semmi. Nem jó, ha feltöröm a talajt, és hagyom, hogy elburjánozzék benne a gyom. Nem jó, ha csak csörgetem a magokat, akár egy tonnányi Igét összeszedek, de nem ástam fel a szívemTovább…

Itt mindenki csak döf és sose hátrál. Szarv ki szarv! Szúrj csak! Ne veszíts sosem! Ki gondolkodik, az meg, mint a nádszál: kételkedik. És ez is győzelem. A másik embert nézd, és ne az eszmét, mit lobogtatnak „néked és nekem”: bikának posztót, mielőtt ledöfnék. A részvét fontos, nem a győzelem.Tovább…

Lopott levegő Elnézést a hallgatásomért. Azért nem szóltam eddig, mert felfoghatatlan volt számomra a világ. Most megsejtettem lényegét. Mostantól azért hallgatok.   Utolsó harapások Ma kilépek lelked titkos ajtaján: nem vagy velem sem nélkülem gazdag. Széttapos a világ idegrendszere, csak közöny és megszokás igazgat. Állunk csak a jövő gyémántpajzsai előttTovább…

Úgy képzelem elmúltál hetven éves meglehet száz is  sőt többezer mindegy: végülis kortársak vagyunk együtt kell túlélnünk rögeszméinket SZÓLJ MÁR gyűrd le konok némaságodat Varsó bolondja — mondják pedig ha tudnák hogy hívásodra minden megmozdul ujjaid köré tekerednek a fák hegyek vonulnak tapintásod nyomán kalapod karéján csüngnek a csillagok arcod:Tovább…

A hozzátartozókkal tapintatosan közölték, mintha buszon ülnének, hogy ez már a végállomás, de ők nem hajlandók leszállni. Itt a látogatási idő végének, ebéd utáni pihenésnek hívják, de mi tudjuk, hogy a napnak ugyanabban a szakaszában valami földöntúli ragyogás önti el az épületet, valamennyi kórházi szobát, ilyenkor indulnak el azok, akiknekTovább…