Turczi István: Czesław

Úgy képzelem
elmúltál hetven éves
meglehet száz is  sőt többezer
mindegy: végülis kortársak vagyunk
együtt kell túlélnünk rögeszméinket
SZÓLJ MÁR gyűrd le konok némaságodat
Varsó bolondja — mondják pedig ha tudnák
hogy hívásodra minden megmozdul
ujjaid köré tekerednek a fák
hegyek vonulnak tapintásod nyomán
kalapod karéján csüngnek a csillagok
arcod: egy marék hamuba oltott szürke csend
mennyi megíratlan vers bujkál a szemeidben
mennyi tárgyilagos szomorúság
Homérosz töprenghetett így
útban Naxosz felé
egy rozzant matrózkocsma ajtajában