Lopott levegő
Elnézést a
hallgatásomért.
Azért nem szóltam
eddig, mert felfoghatatlan
volt számomra a világ.
Most megsejtettem lényegét.
Mostantól azért
hallgatok.
Utolsó harapások
Ma kilépek lelked titkos ajtaján:
nem vagy velem sem nélkülem gazdag.
Széttapos a világ idegrendszere,
csak közöny és megszokás igazgat.
Állunk csak a jövő gyémántpajzsai
előtt reménykedve-dideregve.
Menedékház a testem. Nem találok
és te sem találsz otthonra benne.
Az utolsó ajtót csukom magamra:
százféle formám egyetlen alakra.
Fognak, majd elengednek a kezek.
Utolsó harapásaim ezek.
Csak keresztülfolynak rajtunk a napok…
/Fejezd be nélkülem ezt a mondatot./
Bumeráng
Eldobtuk a Békét.
Valahol az első kőbaltával.
*Kiss Ottó: Lopott levegő (versek 1982-1988) – Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba
©Nágel Kornél grafikusművész alkotása