On:
In: Próza, Szépirodalom

Azon a reggelen, mint majdnem mindig, futócipőt húztam, és felfutottam a hegyre. Hetek óta a kocogás vagy a kutyasétáltatás volt az egyetlen legális szabadtéri tevékenység. Nem sokan jártak arra, főleg amióta az emberek kerülték egymást. A dombtetőre máskor is egyedül mentem fel, de aznap az egész környéken nem járt senki.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Volt olyan Karácsony, amikor meg kellett küzdenünk kettőnk vadonatúj ünnepéért, köszönjük, anyuka, a hívogatást, szívesen megyünk egy nappal később vagy két nappal később, de Szenteste nem, itthon szeretnénk lenni, kettesben, nem szomorú, inkább vidám, itt van velünk a baba is, akit várunk, teljes család vagyunk. Volt olyan Karácsony, amikor aligTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Karácsony előtt két héttel, rögtön azután, hogy hazajött az ócskapiacról, Nagymama elkezdett a kókuszpálmákról mesélni. Azt mondta, nehezen tudjuk elképzelni, de hát van, ahol ilyenkor nem sötét és hideg és szegénység és kommunizmus és térdig érő hó van, hanem meleg nyár, és a tenger fehér homokját kéken nyaldossák a tengerTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Reggel kínaira hunyorogtam magam, annyira nehezen keltem. Végül is egy év munka van mögöttem. Most januárig pihenő, ezért hagytam el ennyire magam. Van még buszom a városba, délre beérek. Ajándékvásárlás, természetesen az utolsó pillanatban, ez férfiúi privilégium. A kémeim Messenger üzeneteivel ellentétben, nincs tömeg sehol, még csak normálisan ünnepire feldíszítettTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Hagyma, csípős? – kérdezi a török a nagy kése mögül. A lány nem felel. Engem néz. – Neked jó? – mutatok a büfé ablakára. Fejét a két válla közé süllyeszti, elmosolyodik. – Igen. Nekem most nagyon jó. – Menjen bele minden – biccentek oda a turbánosnak, aki azonnal munkáhozTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A külvilágra téli köd ereszkedik, a lélekre várakozás. Jön az Úr. Mindenütt köd van, mindenünnen érkezhet. Egyszerre közelít mindenfelől, mint egy kozmikus monszun, s a misztérium ködébe burkolózva hozza a Lélek esőjét. Egyszerre jön és minden egyes emberhez. Nem biztos, hogy harang jelzi. Nem biztos, hogy a karácsony ünnepi külsőségei.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Anyám zokogva lép be, taknya, nyála egybefolyik. Arca puffadt, szeme vörös a sírástól. Hogy megvénült! A vinnyogó tehén. Tiszta ránc. Rám se néz! Furcsa, régen mindig látott. A köpenyes – ez új lehet, nem ismerem – sajnálkozó pofával kíséri a vajszínű csempékkel burkolt helyiség közepére, ahol egy rozsdamentes fémasztal állTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Hol volt, hol nem volt, messzi vidéken, egy Lapítóhegy nevű falucskában éldegélt egy szép korú legény, akit úgy szólított mind aki ismerte, hogy Pista. Nem az István után becézték így, hanem sokkal inkább a sajt után, amit annyira szeretett (Trap-Pista) Szép szál legény volt a maga 98 esztendejével, a faluTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(részlet)   Felharsant a szurkolók üvöltése: – Goooóóól! Goooóóól! Majd egymás mellett felálló soraik hullámzása és a feltartott zászlók, szalagok lengetése jelezte, hogy micsoda extázis van kialakulóban. Az első gól a meccsen, a második félidő első felében. Elindult a hajtás. A hazai csapat azért, hogy saját szurkolóinak és az edzőnekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Este van, sült gesztenyét eszünk Nagymamával. Együtt vágtuk meg, én Nagyapa szarvasagancsnyelű bicskájával, Nagymama a saját halnyelű késével. A gesztenye forró, égeti az ujjaimat, Nagymama azt mondja, nem szabad várni vele, akkor jó, ha olyan forró, hogy alig kapunk tőle levegőt. Ahogy eszünk, egyszer csak azt kérdezi, hogy tényleg soha,Tovább…