On:
In: Próza, Szépirodalom

Sylvia már az ajtón belépve az arcokat fürkészte, de ahogy leült a helyére – egy buzgón mosolygó, kedves lány kísérte oda -, még elszántabban kezdte tanulmányozni a körülötte lévőket. A kitüntetésre várók többségét ismerte: volt, akit személyesen is, és volt, akiről csak olvasott vagy hallott. Meg akarta tudni, miként élikTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A rajztanárnőmet tizenegy éves koromban tettem a fiókomba. Ötödikes voltam, amikor megszégyenített az osztály előtt. Miközben becsmérelte a rajzomat, eszembe jutott, hogy egyszerűen fogom és berakom az előző nap kapott új éjjeliszekrényem fiókjába. Arra gondoltam, hogy beteszem mellé anyám zárlatos hajsütővasát, jót tenne neki, ha jól megkergetné odabent. A kondijaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A kabátom az osztályban maradt, maradjon, nem kell többet, semmi sem kell. Hogyha elég gyorsan futok, akkor nem fogok fázni, nem fogok megfázni, nem lesz semmi bajom. Ráfekszem a levegőre, előrehajolok, nem akarom tudni, hogy hol vagyok, nem akarom tudni, hogy merre megyek, nem nézek előre, nem nézek fel, csakTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Határozat a Pécsi Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség Grádics Imre csillésnek a Mecseki Szénbányák Zobák Bányaüzem II. szinti 3-as keresztvágat nyugati 8-as telepi alapvágatának gumihevederes szállítószalag ledobó csőrénél 1967. évi november hó 27-én 8 óra 12 perckor történt balesete ügyében. Levélszám: 2250/1967. Feladó: Pécsi Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség, Pécs, József Attila utca 9.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A tojásbrikett Az ezerkilencszázhatvanharmadik év csikorgó telet hozott magával. A Kossuth rádió bemondta, hogy a szénellátás akadozik, ezért az iskolákban szénszünetet rendelnek el. A Duna is befagyott. A két gyerek a réten keresztül taposta a friss havat. A Tüzépre mentek tojásbrikettet venni. A kesztyűt soha nem látott, szederjes kezeket aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(Kiss Judit Ágnes: Képzelt kihallgatás című verse nyomán)   Kívülről nézni magamat. Ezt találtam ki, mielőtt hazatértem onnan. Figyelni, hogy vajon mi látszik belőlem. Hogy látszik-e, amit nem szabad senkinek megpillantani. Magamnak se. Az nem én vagyok. Mindenki ezt csinálja, nem? Kreál magának egy figurát, aki olyan, amilyennek szerinte lenniTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Megszélesedett a csípője és a combja, láttam én, amint apró, de erőteljes léptekkel felfelé kaptatott előttem az egyre meredekebb hegyoldalon az én Yettém. Nemsokára megálltunk, és hátrafordult felém. Vizet ittunk, csak néhány kortyot, mert már alig volt a kulacsban. Ravaszkásan hunyorgott, látva, hogy én is pihegek. Úgy szerettem ezt aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Öreg volt. Magányos természetű. Halála után a neve nem maradt fenn, életében sem ismerték sokan. Mondjuk, akkoriban még nem is élt túl sok ember a Földön, de az öreg azoktól is inkább elkülönült. Valahogy jobban érezte magát egyedül. Mondjuk, nem volt mindig egyedül. Korábban volt felesége, de az belehalt aTovább…

On:
In: Próza

„Lehúzom” a kártyámat a márvány és nyerstégla UTÁNZATÚ burkolattal STÍLUSTALANÍTOTT folyosó végén, egy piros fényben úszó varázsgömb előtt. A varázsgömb egy pillanatra zöldre vált, valahol egy mágneszár kattan, most beléphetek. Van rá két másodpercem. Ügyetlenül lóbálom magam előtt ormótlan MŰ-bőrtáskámat, a másik kezemben piros MŰ-anyag paszományon lóg a kártya. SietősenTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Keze, ruhája poros volt a dobozoktól. Egyiket pakolta, cipelte a másik után. Nem vett tudomást se a derekában, vállában hasogató fájdalomról, se a belső szorításról, ami nehezítette a levegővételét. Gondolatai sűrű masszát alkottak, megakadályozva, hogy a világ zajából bármit is érzékeljen. Eddigi élete alatt megtanulta, hogyan tegye a dolgát, méghaTovább…