On:
In: Próza, Szépirodalom

Leporoltam jó néhány régi könyvet, egy eldugott szobazugból kerültek elő. Valójában nem is régi, hanem csupán rég nem használt könyvekről van szó. Legalább tíz éve nem nyúltam hozzájuk. Az idő gyorsan elszállt felettük, nagyon is gyorsan. Miközben nedves ronggyal törölgettem a kisebb-nagyobb köteteket, valamiképp átváltoztak a kezemben, újra fiatalok, újraTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Alig múltam tizenhárom, hetedikbe jártam, amikor anyám úgy december elején közölte, hogy elválnak. Mármint apám meg ő. Én meg álltam a szoba közepén, szemben ott vibrált a tévé, hogy nem vettem észre, hogy mindig nyitva van? Néztem magam elé, anyám meg egyre hangosabban sipított, hogy már elintéztek mindent, megegyeztek, úgyhogyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Tudja kedvesem– kezdte Mari néni a történetet, miközben a sír melletti padhoz támasztotta a kapát – nem volt az én párom alkoholista, csak amolyan nagyivó. Ha nem volt, kibírta, de ha volt, addig ivott, amíg ki nem dőlt az asztal mellől. Százszor is megígérte, hogy ez volt az utolsó, deTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Úszni. Körbe és körbe. Előre. Csakis előre. Uszony, farok, kopoltyú. Lefelé. Vízfenék. Apró kövek. Alga. Ismét fel. Körbe és körbe. Finom illat. Étel. Száj kinyit. Harap. Lenyel. Még egy. Elkapni mind. Megenni. Úszni tovább. Körbe és körbe. Petit az unokámtól kaptam ajándékba, Petitől. Ő nevezte el így. Azt mondta, azértTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Lábikó ugyanolyan barna tyúk volt, mint a többi, ami ott kapirgált a falusi ház udvarán. Nem volt sem kövér, sem sovány. Jámbor volt, nem rég kezdett tojni. Álmában sem gondolta, hogy egyszer egy babakocsiba kerül csecsemőnek álcázva. De hogyan is gondolhatott volna ilyet egy ostoba tyúk a cseppnyi eszével? EzTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Vaknak lenni jó. Vaknak lenni biztonságos. Ülsz a sötétben, és csak a zajokra, az illatokra vagy a saját elméd jelzéseire figyelsz. A gondolataidra, vagy csak a szél lebbenéseire. A vakok tudják, hogy mindig történik valami: a levegő megmoccan, az este súrolja a tárgyakat, az ágyszomszédot elfogja a nyugtalanság, verejtékezni kezd.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Tegnap jártam Bertók Lászlónál, hogy elvigyem neki két legutóbbi könyvemet. Annak ellenére, hogy ez volt az első személyes találkozónk, igen barátságosan fogadott. Pálinka, kávé, kötetlen beszélgetés… Azt hiszem, önkéntelen őszinteségemből is érzékelhette nyíltságomat és feléje irányuló bizalmamat. Másfél órán át beszélgettünk. Nem tudom, hogy ez kevés-e, vagy sok. Mindenesetre többTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Fruzsina remegő lábakkal lépegetett fel a koszos lépcsőkön, vörös köd gomolygott szeme előtt, kényszerítette magát, hogy hosszan, mélyen lélegezzen; a kopott, repedezett bejárati ajtón nem volt névtábla, csak fekete filccel rárajzolva egy tizennégyes szám, oldalra billenve, a csengő félig kifordult a falból, látszódott a kék és piros vezeték. Az irodábanTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Szegényház volt, annak minden nyomorával és keserűségével együtt. Volt bőven mindkettőből, talán még több is, mint amit az ember elbír. Meg is hajlott abba az asszony háta, és keszegarcúvá faragta az egykor oly daliás férfi arcát. A szegénység egy dolog, az éhség egy másik, de lappangott a roskatag falak közöttTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Parázs Gergely Tabánban lakó gimnáziumi tanár az utóbbi napokban szinte mindent és mindenkit megszámolt magában, és maga körül. Ahogyan osztott, szorzott, derivált és retirált, egyre érdekesebb megoldóképletekre bukkant. A múlt homályába vesző időben még használt szorzótáblát, logarlécet, meg függvénytáblázatot, mára azonban elavult lett valamennyi segítőeszköz. A férfi számára elérkezett azTovább…