Hárman voltak. Mind mások. Lassan, észrevétlen vették meg a nő lelkét. A vörös Mindig is csodált, tisztelt minden élőlényt, de leginkább a fákhoz és a madarakhoz vonzódott. Még egészen kicsi gyerek volt, amikor elvitték az állatkertbe. Nagyon sokáig nem tudta kiheverni azt a fájdalmat, amit ott érzett a bezárt állatokTovább…

A minap a városba autóztam, de még mielőtt beértem volna a forgatagba, egy vasúti kereszteződésben sorompót kaptam. „Sebaj” – gondoltam magamban könnyedén -, „addig majd nézelődöm”. Épp valami üde foltot kerestem tekintettemmel az út menti kertekben, ahol a korán jött tavasz miatt már teljes pompájukban virágoztak a gyümölcsfák, de fejem,Tovább…

Látod, itt vagyok megint, egyből megtalálom a sírodat. Hoztam a teát. Már látom is a bögrét, amit a nagyival rögzítettünk a fejfához a télen. A te bögrédet. Hogy benőtte azóta a gaz! Kár, hogy nem látszik jól, pedig milyen jól mutatna itt a sok unalmas angyal között az a bőszoknyás,Tovább…

Ultrahangos képen eltűnődni, hosszan, mélán. Gyertyafényes vacsorát készíteni két személyre, borral, a pohárra falatnyi zoknit függeszteni, és várni a hatást. Három hónapig őrizni a titkot, majd kidüllesztett hassal, szűk pólóban az utcára menni. Reggelente émelyegni. Néha hányni. Érezni ahogy megmozdulsz. A szívverésed hallgatni az orvosnál. Esténként a fürdőkádban énekelni, örömmelTovább…

Álmomban verseket kántálok repülő szőnyegen állva. Varázsolok. Ugyanazt a pár sort mondom el újra és újra, közben a levegőből nézem, hogyan kelnek életre odalent az elszavalt jelenetek. Néha abbahagyom, csak bámulom a kárpitot a lábam alatt. Hályogszürke virágminta barna háttéren. Itt-ott seprőgép nyomait fedezem fel. Csend van. Kántálni kezdek megint.Tovább…

Haldoklik az apám. Folyton alszik. 97 éves lesz holnap. Látom, valamit mondani szeretne. A hang, amelyet kiad, idegen. – A naplóm…- súgja. Bátorítóan megszorítom a kezét. – Fiam, a naplóm… a felső fiókban… olvasd el… – mire mindezt elmondja, ereje végére ér. Elalszik. Lassan bealkonyul. Elindulok szüleim házába. Az előszobaTovább…

Enerváltan lépett ki a zuhanykabinból. Nem törölközött meg, csak maga köré csavarta a puha textilt, a mellénél megcsomózta, aztán visszament a hálószobába, és az órára pillantott. „Pár perc múlva három. Lassan indulnom kell! Nagy a forgalom, egy óra is lehet, míg odaérek – vett mély levegőt a nő, miközben ujjaivalTovább…

Ismeretlen család költözött tavasz elején a szomszédunkba. A kertet régóta nem gondozták, a növények egy része csak nőt buján, sok pedig az évek alatt elszáradt, kipusztult. Az egykor szép formás cserjék, fák zabolátlanul hódították meg a kis gyalogösvényt, ami a házból a kertbe vezetetett. Az új lakók eleine nem foglalkoztakTovább…

Ilu mama – ahogy a faluban hívták – óvatosan felhúzta a redőnyt, ami még olyan régifajta volt, de kitartott évtizedeken át. Magára terítette az öreg berliner kendőt, örökölte, ki tudja, hány nemzedék hordhatta? Egyedül él, nem hiányzik a betegség, amúgy se volt rászorulva senkire soha életében, nehogy egy semmi kisTovább…

Jaj, de finom ez a kávé, kapszulás? A szállodában nem volt ilyen jó, csak egy barna lötty volt, de ezen kívül minden remek volt! Mi a nyugdíjunkból nem tudnánk ilyen luxus helyekre menni, a fiam fizetett be minket, azt mondta: eleget ücsörögtetek itthon a karantén alatt, menjetek kicsit pihenni. Sacikám,Tovább…