Gyűlölöm a péntek estéket! Az erőltetett hangulat, az italok keveredett bűze a verejtékes testekkel – elviselhetetlen! Mikor végre az utolsó vendég is hazatámolyog, és végre telepakolhatom a mosogatót, utálok körülnézni az én szép tiszta konyhámban. Három éve, hirtelen felindulásból festettem ki egyedül. Karesz persze csak nevetett, mikor azt mondtam, hogyTovább…
Férfiak, férfiak – sóhajtozott az öregasszony. Jóval túl volt a hatszázadik életévén, egyszerűen nem tudott meghalni. Talán az idő tette, talán a sok emlékezés, hogy inkább hasonlított szellemre, mint sem hús-vér emberre. Halandó asszonytársaiban csak nyomokban maradtak emberi vonások, máskülönben inkább madárra emlékeztettek. Testüket toll-szerű pihék borították. A szájuk egyTovább…
Persze, vannak titkaim, kinek nincsenek. Gyerekkori csínyek, egy ellopott kártyanaptár, egy bicikli, egy rosszemlékű, életre szóló betegség, néhány átmulatott éjszaka, meg amikre nem emlékszem, talán azok nem is számítanak. Volt néhány lány, egy kézen meg tudom számolni őket. Azt kérted, ne foglalkozzak velük, a listád túl hosszú lenne, több ezerTovább…
Münchhausen báró nyomán Ha hiszitek, ha nem, pontosan így történt. Rengeteg ember gyűlt össze akkor. Mind ott tolongtunk a templomtéren, hogy lássuk, ahogy a Nap az aranytallérjait a földre ejti. Benne volt a kalendáriumban ennek az ideje. Odamentem én is! Gondoltam gyarapítom kicsi az erszényemet. Ehelyett felejthetetlen találkozásban volt részem.Tovább…
Július közepe volt. A hőség elviselhetetlenül ragasztotta egymáshoz a tolakodó testeket a villamoson. A kislány erősen fogta öccse kezét és rángatta fel a lépcsőn, amelyről kis híján lesodorta őket egy nyugdíjas néni, aki az egy szem ülőhely irányába gyorsult fel versenyautókat megszégyenítő sebességgel. – Fogd a kezét rendesen! – rivalltTovább…
Nehéz gyerekkorra emlékszem. Mindig csak a szegénység, a nincstelenség. Szükséglakás. Hozzánk jobb volt, ha nem jött senki. Anya is én is szégyellettük, hogy hol lakunk. Oly sokszor éreztem, magányos vagyok. Annyiszor voltam egyedül, mikor nem kellett volna egyedül lenni. Kisiskolás lehettem, mikor egyszer megbetegedtem. Orvoshoz kellett menni, de anya nemTovább…
(készülőben lévő regény részlete) A mai napig fenn vannak a bőröndök a hatalmas, háromajtós diófaszekrény tetején; alul a nagy, sötét-bordó, felette a mára megkopott, amit ki tudja miért, sárgának neveztek, bár soha nem lehetett sárga, hanem az a jellegzetes cipőbarna, cipő-vörös keverék volt valamikor; mostanra sápadt, színehagyott téglára emlékeztet. ATovább…
Gedei bácsi, hoztam a gyógyszert, tessék bevenni, most rögtön, csicsergett a csinos Emerencia nővér, adom, egyesével, nehogy egy is kimaradjon. Az idős férfi a szociális otthon társalgójában, egy fotel mélyén rejtőzött, nem volt kedve semmihez sem, az utóbbi időben annyira gyorsan elfáradt a szeme, hogy már nem tudott olvasni, nemTovább…
A Férfi a karjánál fogva, szinte kivonszolta feleségét a ház elé. Másik kezének ujjai elfehéredtek a balta nyelének szorításában. Elszántsága rendíthetetlen volt. Talán nem is hallotta az asszony jajveszékelését. -Neeem! Neeem, hallgass rám! Kérlek! Neeem, ezt neeem, térj észhez! Az udvar végéig húzta maga mögött a nőt, majd a farakásTovább…
Apámnak volt két pakli bécsi römikártyája csinos címlap-lányokkal díszítve (pin up girls!). A gyártó cég, Piatnik és fia forgalmazási instrukciója ezzel a kártyacsomaggal kapcsolatban egyébként a következő volt: “forgalmazása fiatalkorúak számára nem megengedett!” (Verkauf an Jugendliche nicht gestattet!) Magyarul gyerekkorúak számára tiltott volt … akkor még szigorúbbak voltak az erkölcsiTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.