On:
In: Próza, Szépirodalom

Sokáig úgy gondoltam, nem nagy dolog a halál. Voltunk, elmegyünk, ennyi. Naponta lehet halott macskákat látni az út szélén, pusztulnak a csirkék a hátsó udvarban és mégsem történik semmi. Persze azzal is tisztában voltam, hogy emberek is meghalnak, mert hiába hat-hét éves az ember, észreveszi, ha valaki eltűnik az életéből.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Olyan régen éltek már együtt, hogy egy idő után elkezdtek hasonlítani egymásra. Mama, meg Papa: csak így emlegették egymást, és idővel már a család, és barátaik is átvették ezt a megszólítást. Alig akadt embert, aki Mamát és Papát a nevén szólította volna: Erzsike és János. Talán csak a háziorvos, megTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kilenc év házasság után Hanna úgy döntött, elég. Sokáig ízlelgette azt a furcsa mondatot: elvált asszonynak lenni nem könnyű. Anyja is elvált. A mama mindent megtett volna annak érdekében, hogy lányát megóvja ettől a bélyegtől. Ha a lánya panaszkodott, mindig hozzátette: Kislányom, falun élünk. Hanna mégis beállt a sorba. EgyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Arra ébredek, hogy valaki rázza a vállamat, azt mondja közben többször egymás után, hogy boldog újévet Sárikám, fel kell most már szépen kelni, fel kell kelni és fel kell öltözni, sietni kell, mert nincs már sok idő hátra. Zúg a fejem és szédülök is, nem is tudom, hogy hol vagyok,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Balatonborzason, a Nádas út 32. szám alatt a Patyolat Vállalat Üdülőtelepén Kokas Mihály, negyven éves nőtlen gondnok éppen vörös terméskövekkel tölti fel a hullámtörőt. Kávébarna csillogó testén úgy hullámzanak az izmok, mint a tó vize vihar előtt. Mellén kidagadnak, vádliján megfeszülnek, fokhagymagerezd hátsóján keményre kerekednek. Megáll a kora délutáni hőségben,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Emerencia nővér, kérem, nyomjon a hátsómba egy szívfájdalom elleni injekciót – kérem a csinos nővért a virtuális kórház virtuális kórtermének virtuális ágyán, miközben a csakráim vigyorognak, a szívfájdalom genetikai eredetéről értekezem magamnak, emberi méltóságom megmaradt nyomait rögzítem, “fellövöm” a felhőbe és erős elhatározással túlélem önmagamat. Nem nehéz. De nehéz.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A török bolt egy tenyérnyi „Kelet” Budapest szívében, pontosabban egy komplett élelmiszerbolt, ami a józsefvárosi Népszínház negyedben található. Minden van benne, ami szem-szájnak ingere, a zöldségektől a fűszereken át az eredeti török húsárukig. Ha felsorolnám az összes terméket, ami itt a polcokon sorakozik, sohasem érnék a végére. Az első ésTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Adél harmadszor fordult meg az elmúlt években Egerben, minden alkalommal járt fenn a várban, fellépcsőzött a Minaret tetejére, elfogyasztott egy méregdrága borvacsorát a Dobó téren, vagy csak úgy kószált a girbegurba sikátorokban. Már jól ismerte az összes turista látványosságot. A sétáló utcán lézengett, szuvenír boltot keresett. Az egyik keskeny utcaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Anni úgy érezte szép lassan megbolondul. Egyformán teltek a napjai, egyforma volt a nappala, estéje. Olyan rutinszerűen ment ki minden reggel a konyhába kakaót készíteni, hogy, a kanál már magától beletalált a bögrébe. Ebbe az egyhangúságba nem vegyült egy csipetnyi jó sem. Fásult volt, unt mindent és mindenkit. Tudta, hogyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

„Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság.” (Márai Sándor) „Az emberi jellemről A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait.Tovább…