Ült a félhomályos szobában, bekapcsolta a magnót, kezébe fogta a mikrofont. Laura. Még mindig. Pillangó. Delírium. Káosz. Tükör. Légycsapó. Farok. Könny. Könnyű. Telepátia. Zsírpárnák. Mazsima. Mazsima. Mazsima. Mazsima. Hangosan felnevetett, leállította a felvételt. Miféle idióta szó az, hogy mazsima? Mazsima. A pizsamának lenne értelme. Tudatalattija honnan kotorta elő? Vagy csakTovább…
(Franz Kafkának ajánlom) A temetés egyszerű és gyors volt. Nagyapám testvérének nem voltak gyerekei, és a rokonok közül senki nem érezte feladatának, hogy vendégül lássa a megjelenteket, így hamarosan indulhattam is. Nem voltam ismerős ezen a környéken, ezért egy kicsit tartottam a hazaúttól. Különösen, amikor észrevettem, hogy a telefonomTovább…
Játszótér mellé költöztél. Földszinti lakás, közel a hátsó lépcsőházhoz. Berendezés nélkül vetted bérbe. Kihasználatlan terek, átgondolatlan arányok, sötét zugok, a nappaliból viszont csodás a kilátás a parkra. Az ablak elé húztad az íróasztalt, a betűző napsugarak miatt sokszor vakon gépeltél. A falon Hermann Hesse portréja, néha ránézel, magad sem tudod,Tovább…
– ízelítő egy készülő regényből – A kukoricamálé édes, meleg illata jutott eszébe és csak futott, futott a táblában, csenevész karjait kitárva, azzal sem törődve, hogy az éles levelek felsértik a bőrét. A nyári nap késő délutánja meleg fuvallatokkal lengte be a gácsháti határt. A kukorica embermagasan hajladozott, sötétTovább…
Szeptember van, anyám hónapja. Mindig ő jut eszembe az őszről, mert mindig erősen kellett figyelnem arra, hogy ne felejtsem el a születésnapját. Bár váltig állította, hogy neki aztán nem fontos, azért megsértődött, ha túl későn köszöntöttem. Nem másnap, hanem az adott napon nem elég korán. Mostanában sokat gondolok anyám főztjére,Tovább…
Reggeli morcosság helyett, mosolyogj a tükrödre. Nyári reggel a rutin mellett, halld meg a madárcsicsergést. Mielőtt kidobnád, gondold végig, kinek lenne hasznos. A sok tárgy csak porfogó, az otthonod nem múzeum, szelektálj. Lefekvéskor a telefon is pihenjen, értékeld a napod, imádkozz. Egy fáradt nap után, hívd fel az édesanyádat. DöntésTovább…
A könyvtárosnő belém karol, úgy húz magával, kérdezi, hogy mit szeretnék, mondom, hogy fürdőruhát, azért vagyok itt. A könyvtárosnő azt mondja, van ismerőse a ruhaosztályon, olyan fürdőruhát szerez nekem, hogy szebb leszek benne, mint a nap. A ruhaosztályon rajtunk kívül nincsen másik vevő. A könyvtárosnő az egyik elárusítónővel beszélget, cigarettávalTovább…
Hárman vagyunk, ugyebár. Anya, apa, én. Ahogy kell. Bár én még nem vagyok még teljesen befejezve. Mint valami időzített bomba. Vagy beteg macska. Ha elcsatangolnék, szégyent hozok a szüleimre. Bár nem csatangolok túl sokat: ülök a kisszobában, zenét hallgatok, megcsinálom a leckét, vagy kimegyek, és anyával bámulom a sorozatokat. NéhaTovább…
Gyűlölöm ezeket a kis taknyosokat. Rohangálnak, mint a majmok, fogalmuk sincs az életről. Max elesnek és lehorzsolják a térdüket, vagy úgy telezabálják magukat, hogy okádnak tőle. Aztán meg bőgnek vagy üvöltenek, amíg az anyjuk meg nem vigasztalja őket. Semmi közöm nincs hozzájuk. A puhány, nyálas világukhoz. Soha nem is volt.Tovább…
Mindenki megy valahová. Az emberek, hajnali fél öttől fél órával éjfél előttig – akár a hangyák – le-föl közlekednek a mozgólépcsőkön. Sokadszor teszem meg az utat a Keletitől a Déli pályaudvarig, közben figyelem az utasokat. Csak mellékesen jegyzem meg, nyilván az egykori geodéta szól ki belőlem, hogy miközben a KeletibőlTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.