– Bele kell halnod az írásba – tanácsolta példaképem, a nagy író. Értetlenül néztem rá, ezért fesztelen nyomatékkal a hangjában megismételte: – Bele kell döglened, érted? – majd sarkon fordult, és magamra hagyott a zsúfolt nézőtéren. Attól kezdve szempillantásnyira sem tudtam letenni a tollat, úgy sercegett a papíron, akár egyTovább…
(Azoknak, akik nem félnek az áradó érzelmektől.) Amikor szeretettel fölé hajolsz, a vadul, koordinálatlanul repdeső karok egy pillanat alatt megállnak és a puha, gödröcskés, kicsi kezek apró ujjai olyan finomsággal nyúlnak feléd, hogy megérintsék az arcod, hogy visszafojtod a lélegzeted. Mindeközben ragyogó, őszinte, megfoghatatlan-kék tekintetével a tiédbe kapaszkodik, pici ajkaitTovább…
Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az érkezésünknek, a második világháború utáni életigenlő korszak volt ez. Nem volt könnyű, de nagyon akartak minket. BoldogsággalTovább…
Megkeverte a kávét. Forró volt. Egy kevés cukrot és tejet rakott bele, gomolygó, áttetsző ködként kúszott orrába az illat, melyet annyira szeretett. Sok mindent szeretett. És sok mindent nem, bár úgy tűnt számára, egyiknek sincs túl nagy súlya, túl nagy jelentősége. A kávéház teraszán ücsörgött, várta, hogy jobb legyen aTovább…
Lejegyezte: Kiss János, a szőrös arcú pótgazdi Egy hűvös délelőtt nagy futkosás volt nálunk az udvaron. Egy nagy guruló ház állt a kapu előtt és »nemjószagú« emberek jöttek-mentek körülöttem. Azután egyszer csak elment mindenki, csak az volt a baj, hogy magukkal vitték a gazdit is. Még szerencse, hogy éppenTovább…
3. …hogy ő az én barátom, már így, telefonon keresztül is, és hogy ő tanul éntőlem, és mondanám el, hogy hogyan kell írni, meg mondanám el, hogy kell felkészülni egy interjúra, és egyáltalán mindent mondjak el, mert ő issza az én szavaimat és annyira jó velem beszélgetni, bármikor felhívhatom ésTovább…
Margó dühöngött. Olyan erővel csapta a bögrét a pultra, hogy maga volt a csoda, hogy az épségben maradt. A tej kilöttyent, de nem zavarta. Már megint hangoskodtak a szomszédban. A tévé üvöltött, valami hablaty-nyelven ordítoztak, visítoztak, amitől felállt a szőr a hátán. Ezek a jöttmentek…Ezek a senkiháziak, akik azt hiszik,Tovább…
Az ápolónő mondta, hogy majd viberen. Azt mondta az ápolónő, hogy hívja majd viberen, legyen bekapcsolva a kamera, és akkor láthatja az anyját. Mert ő odaviszi a mobilját az anyjához, mármint az ápolónő, a saját mobilját, és majd odatartja az anyja arca elé a mobilt, és akkor így láthatják egymást.Tovább…
Kimegyek a kertbe, az egyik fenyőfát nézem, az ágai végén olyanok a rügyek, mintha kis barna tojások volnának. Egészen közel hajolok hozzájuk, úgy nézem őket, örvényes mintájuk van, kicsit olyanok, mint az ujjlenyomatok. Megfogok egyet, a kezemben marad, lecsúszik a rügyről, mintha egy kis sapka lenne, ráhúzom a mutatóujjam hegyére.Tovább…
Az agybilincsről azt kell tudni, hogy ilyenkor az írónak nem jut eszébe semmi. Semmi, ami érdemes arra, hogy belejuttassa magát az író eszébe. Az író ádázul lapozza a világot; minden elkapott szófoszlányban, hírtöredékben, ajtónyikordulásban egy regényt, vagy ha azt nem is, legalább egy novellát szimatol. Megelégedne egy tárcával is. EgyTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.