On:
In: Ifjú tehetség

Sziklafalon ülve henyélek, lógatom a lábam, ahogy itt lógok, lábam lógatom eszmélek: méghozzá arra, arra, hogy nélküled nem kéne. Felesleges lenne a létezés. Unott. Unom most is így, itt ülve nélküled. Ezért írok neked. Gondolok rád. Ez csak ennyi nem egy vers. Kivéve, ha ami rólad szól, a minden. Akkor,Tovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Csak álltam, és néztem, ahogy taposol a pocsolyában. Figyeltem a csillogva felrepülő sárdarabokat, amik glóriát fontak köréd. Nevetésed nemesítette éggé a földet, de én mindig csak földnek láttam. Nyújtottad a kezed, hogy jöjjek, játsszunk együtt, de én hátraléptem, nehogy sáros legyen a nadrágom, nehogy a könnyeimmel kelljen kimosni. Jöttek aTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

kong a lépcsőházban a neon a gangon füstöl a csönd cigi szagú este kilenc van emésztő nedves az éjjel eső után a belváros akár egy üres gyomor mi a hiánytól reped vaskos bélfalak az utcák mi csak csorgunk keresztül az emésztőcsatornán kozmikus szemcsékké bomló testek vagyunk csak a tudat maradTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Kérdések A férfi mögött bevágták az ajtót. – Hogy van? – kérdezte a ballonkabátos úr, aki a bejövővel szemközt, egy asztal mögött ült. – Jól. A ballonkabátos időközben elkezdte verni az előtte fekvő írógépet. – Család? – Megvannak. A férfi kinézett a rácsos ablakon. – Szép időnk van, nemigaz? –Tovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Hallucináció Vérem hűtött patak, Keresztül megy húsbarlangjaimon, feltölt és hirtelen megmozdulok. A Föld egy darabkáját kiszedem, s megízlelem szétomló zöld húsát az anyaföldnek. Szétomlik számban, szétroppan csontozata, S torkomon lecsorog édes leve. Fülem egyszerű hangzavart hall, valahol épp szüretelnek, romlott beszédet jár a szájuk, s széttapossák a Földet.   BeszéltTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

A hóeséssel jöttem én a felhők mögött, mégis havas lett kabátom. Engedj be, drága barátom, meghálálom egy-két mesével. Jobb lesz, ha befűtesz, mert találkozhatsz a történetekben a zord, hideg téllel. Ha úgy érzed, csak áltatlak, kiverhetsz házadból, de ha nem féled a csodát, most nyisd ki jól szemed! Láthatsz egy-kétTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

büszke lehetek magamra megtanultam elfojtani a pánikrohamokat ahogy a tüsszentést meg az ásítást illik megtanultam, hogy bömbölni zihálni másoknak elég kényelmetlen így hát mától diszkréten hiperventillálok a sarokban és vécéfülkékben sírok míg zúgatom a vizet aztán náthának hazudom a lemosott szempillaspirált igazán nem akarok zavarni de olykor megtörténhet és haTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

J.M. egy nap a konyhában állva egyik kezében egy vajas, paradicsomos pirítóssal, a másik kezében egy csésze kávéval hirtelen rádöbbent, hogy megváltozott az arca. Beletelt pár percbe míg a korai keléstől kótyagos fejében megfogalmazódott ez a gondolat attól a pillanattól számítva, amikor kivánszorgott a fürdőbe és futólag belenézett a tükörbe.Tovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Leitert Vivien (1996, Kecskemét) önvallomása: A rajz iránti érdeklődésem már a korai tinédzser-évek alatt megjelent, így bizton tűztem ki jövőm céljául a grafikussá válást. Rajzi tanulmányaimat a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskolában kezdtem meg Gyenes Péter és Bruncsák András felügyelete alatt. A formák iránti térbeli vonzalmam csak fokozatosan realizálódott. A középiskolát márTovább…

On:
In: Ifjú tehetség, Szépirodalom

Kezdetben az anyajegyeket fedeztem föl. Betört tükörképek: nézem őket, nem néznek vissza rám. Elveszni látom magam a bőr lüktető tejútrendszerében, mióta tudom, hogy ami tükröz, ott nem vagyok és nem is leszek. A valóság, amit magamon látok, hiába egy – szem elől tévesztem. Hiába egész – az összerakás reflexét váltjaTovább…