(Nádasdy Ádámra emlékezve)
Hol van a tároló, ahová
a tudás bekerül a halál után?
Hol van az a tér, ahol
a gondolatok tovább keringenek?
A gyűjtött tapasztalat
felcímkézett fiókokban
vagy egy felhőben piheg?
Nem megy többé víz a fülbe,
szálka a köröm alá,
a fésűben a hajszálak
nem tartoznak senkihez.
Nincs ezen a világon,
aki otthont ad, úgy nevez.
A hang mivé alakul?
Az érzelmek átcsöpögnek
egy másik kiterjedésbe?
A tüdőben táncoló levegő ki,
aztán reménytelen,
hogy egyszer még be?
Így lesz párban az első lélegzettel:
akkor újszülött,
aztán halott az ember.
A vers első közlésként a Litera-Túra Művészeti Magazinban jelent meg.
Fotó: Major Eszter portréja / Olajos Piroska fotográfiája
A Szerző írja önmagáról:
MAJOR ESZTER vagyok, dalszövegíró, költő, a Litera-Túra Művészeti Magazin egyik olvasószerkesztője. Az Unisex együttes 1997-es Úgy szeress című dalának megírása óta veszek részt a magyar könnyűzenei életben. Több mint 50 hazai előadó felkérésére írtam már dalszöveget, például Szekeres Adrien, a Hooligans, Wolf Kati, Zséda, Bereczki Zoltán, Kocsis Tibor, Dolhai Attila, Völgyesi Gabriella, Kökény Attila, Vastag Csaba, Király Viktor vagy a Nyári lányok számára.
2021-ben az Artisjus nekem ítélte az „Év könnyűzenei szövegírója” díját, a Zeneszöveg pont hu által meghirdetett Fontos a szöveg kampány pedig a nagykövetévé választott.
2016-tól jelennek meg köteteim a Napraforgó Könyvkiadó gondozásában: először az Évszakok leporelló sorozat, majd ezekből a versekből két gyereklemez (Napraforgók, Holdraforgók), ezt követően pedig az Ilyen vagyok! Milyen vagyok? című verseskötet. Az utóbbi időben már nem csak gyerekeknek szóló verseket írok.