(Nádasdy Ádámra emlékezve)   Hol van a tároló, ahová a tudás bekerül a halál után? Hol van az a tér, ahol a gondolatok tovább keringenek? A gyűjtött tapasztalat felcímkézett fiókokban vagy egy felhőben piheg? Nem megy többé víz a fülbe, szálka a köröm alá, a fésűben a hajszálak nem tartoznakTovább…

még várom egyre hogy az életnek feltegyem kérdéseimet élet ráérsz? most figyelj a szeretet és a félelem kettős áramkörében hol fogok kifejeződni ha egyedül sem vagyok önmagam hol van és miért nincs százszázalékos biztonság miért kell könnyekben kimosni valamit hogy az emléke tiszta fényben ragyogjon áthatolhatatlan múltunkból hova hullanak aTovább…

A világ végéig… Elvinnélek egy lakatlan szigetre, Vagy elmennék veled Tibetbe, Elhajóznánk az óceán közepére, Vagy felmásznánk a Világ Tetejére. Szedek neked ezerszín virágot, Elfelejtjük az egész világot, A parton egymásban elmerülhetünk, S éjjel-nappal szerelmeskedhetünk. Vagy vad hegyek hósapkáit nézzük, Alanti múltunk szálait széttépjük, Átölelve egymást szárnyalunk az égig, SzeretkezünkTovább…