Lehangoló
Egyformán tüntet minden
évszak, ritka eső hamuval
keveredik. Nehezünkre esik
a légzés, erőlködik a nyelőcső,
egyenruhába öltözik tél és
tavasz, szitál a fény, csábításnak
semmi nyoma. Habár szemünk
láttára vetkőznek bikinire
magányos porcelánbabák.
Lehangolóan süvítenek jóízű
szitkaink, semmi nem segít.
Már a szánkat is szellőztetni kéne.
Papírszalvéták
Kérhettem volna rózsaszín
szakszervezeti beutalót, last minute,
amikor élére állított papírszalvéták
duzzadnak a magyar tengeren.
Jó lenne kék bójákkal játszani
megtervezett ismerkedési esteken.
Vendégkönyvekbe írni, hogy vártuk
a kóborló szeleket.
Szép lett volna hazahozni anyámnak,
csillogó műanyag vitorláshajókat,
kezébe adni egy ázott képeslapot, de
lekéstem ezt is, minden besavanyodott.
A versek forrása a Szerző.
Fotó: Ádám Tamás portréja / A Szerző Facebook-oldaláról
ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. Több lap szerkesztője, jelenleg szabadúszó. Publikált az Élet és Irodalomtól kezdve a Kortársig, a Napúttól az Ezredvégig, a Palócföldtől a Győri Műhelyig szinte valamennyi irodalmi folyóiratban, hetilapban, napilapban.
Nagy Lajos-díjas. A Magyar Írószövetség tagja.