Aládúcolva az ég is. Szerelemtől másnaposan, véreres szemekkel ébredünk. Nehezen tisztulnak szavaink. Az eldobott kések eltévednek, reménykedünk, hogy nem fordulnak meg. Izmos kezek tartják az eget, erősnek mutatkozunk, mint nagyapánk rózsagyökér pipája, amely túlélte a lovasszekér kerekének zökkenését. Ilyenkor az ember hazájáról próbál motyogni valami hamisnak tűnő dicshimnuszt, aztán csakTovább…

Lehangoló Egyformán tüntet minden évszak, ritka eső hamuval keveredik. Nehezünkre esik a légzés, erőlködik a nyelőcső, egyenruhába öltözik tél és tavasz, szitál a fény, csábításnak semmi nyoma. Habár szemünk láttára vetkőznek bikinire magányos porcelánbabák. Lehangolóan süvítenek jóízű szitkaink, semmi nem segít. Már a szánkat is szellőztetni kéne.   Papírszalvéták KérhettemTovább…

Számon, mint indigókék esték, sokasodnak a szavak. Érett hegedű karcsú nyakára tapadnak az ujjak. Az égen őszi szonátát kottáznak a varjak. Fák zúzott lombjain vezényel a szél. A fény szaggatott húrjain befejezetlen a mozdulat örvénye, sose ér véget a tavasz. Klaviatúrán játszom tovább a dallamot, ellop egy hangjegyet a rigó.Tovább…

*(Litera-Túra Kiadó, Pécs, 2024)   Nem gondolnám, hogy Hajnal Évát komolyabban be kellene mutatni az olvasóknak, hiszen sok folyóiratban publikál, jól halad a saját kötetei megjelenésével, antológiákban bukkannak fel munkái, és hát irodalomszervezőként is letette névjegyét. Díjakból sincs hiány. Nem mellesleg főszerkesztője, tulajdonosa a színvonalas Litera-Túra Művészeti Magazinnak. Tehetség ésTovább…

Hegyi beszéd az elbocsátásról Amikor mentünk a templomi esküvőre, a pünkösdi rózsák suttogva összebújtak, a koszorúslány hajában margaréta nyílott. Az oltár előtt megdagadt az ujjam, nehezen húztad fel a gyűrűt, nekem sem ment könnyen. Könnyelműen megfogadtuk, a sírig erőlködünk. Fonódtunk. Pontosabban: Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját ésTovább…

Adj, Uram, csipetnyi sót, stampedlit, hozzá fácánlevest, calvadost! Hozza azt spanyol vagy francia király, kopasz tenger vagy kolduló szél, egyre megy. A leves langyosabb, a párlat hetvenkét fokos is lehet. Elérzékenyül a hűtő az almafa alatt, kívül-belül zúzmara, megrázza magát. Vasárnapi ebédhez készülődünk, olvad a hangulat, az aranyló fácánlevesen fordítvaTovább…

Mikor pillánk összeégett seprűit feszítette a hajnal, ő már első kondulással felsebezte a hártyákat, s vállára dölt a templomtorony árnya. Kérges kezén árkokat égetett a harangkötél, csak mosolygott, és sohasem fáradt bele a denevérsuhogásba. Nappal lefoszlott róla a mítosz, hiába verte félre a galagonyákat. ©Nászta Katalin – Apák és fiúkTovább…

Mint mínusz húszfokos keserű mesékben, arcomra fagynak azok az átlátszó buborékok, amelyeknek semmi funkciójuk nincsen egy mutatósra tervezett temetésen. Roncsolt kézzel dolgoznak rutinos látványtervezők. Húcsizmás gyászhuszárok orrában elfagy a fehér szőr. Élvezhetetlenül szemcsés a nagytotál. Az elvárások miatt páran még erőltetik a könnyeket, ekkor pattan meg a nyakban az ideg.Tovább…

Szentjánosbogár, ajakfény Készülök, kiszínesítem magam, lemoshatatlan rúzst ken számra néhány túlérett meggy, púdert rak arcomra segítőkész királylepke, szemöldököm seregélyek csipegetik, hajamat nem kell már fehéríteni, testem ráncosítása is megoldott, elkészültem, lefeküdhetek mindenkivel, fizethettek értem, én már megfizettem a csonka szerelmekért. Csutakolnak, csinosítanak, mégsem a szempillaspirál miatt, nem is a szentjánosbogártólTovább…

Mint mínusz húszfokos keserű mesékben, arcomra fagynak azok az átlátszó buborékok, amelyeknek semmi funkciójuk nincsen egy mutatósra tervezett temetésen. Roncsolt kézzel dolgoznak rutinos látványtervezők. Hócsizmás gyászhuszárok orrában elfagy a fehér szőr. Élvezhetetlenül szemcsés a nagytotál. Az elvárások miatt páran még erőltetik a könnyeket, ekkor pattan meg nyakban az ideg. CsakTovább…