kék virág nyílik e síron
szára kőlap fölé hajlik
a gyönge ágon hajnalka
himbál halvány pora elhull
időtlen szélcsend percegi
a mérhetetlen távolság
lassan szürkülő pollenét
zene nem szól táncot nem rop
még gondolatban sem senki
illetlen lenne – ki tudja
kié e sír ki fekszik itt
lehetnék én is vagy apa
vagy idegen ki éltében
holtában is láthatatlan
maradt –
©Schild Tamás fotográfiája