A mélységből kiáltok hozzád, ó, Uram,
ki magadnál tartod az igazi nevem…
Úgy intézed mindig, hogy te maradsz végül,
és benned kell élnem – jól elbántál velem.
Lázas homlokom nem hűti le semmi,
hiába zúgatod szeleidet reám.
E lázas homlokot tőled elfogadtam,
de földedből kivet – ez nem az én hazám.
Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba gyere,
de az se kell többé, hogy idegen legyél.
Borom régen elfolyt, csak vizet adj innom,
vagy várj, és az utolsó szomj is majd elér.
Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem,
kerítsetek nekem egy valódi papot!
…vagy azzá leszek, és feloldozom magam,
hisz halálom előtt is láthatatlan vagyok.