On:
In: Szépirodalom, Vers

A mélységből kiáltok hozzád, ó, Uram, ki magadnál tartod az igazi nevem… Úgy intézed mindig, hogy te maradsz végül, és benned kell élnem – jól elbántál velem. Lázas homlokom nem hűti le semmi, hiába zúgatod szeleidet reám. E lázas homlokot tőled elfogadtam, de földedből kivet – ez nem az énTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Néha olyan érzés imádkozni, mintha egy fáradt sofőrt próbálnál magad mellett ébren tartani. Már teljesen mindegy, mit mondasz, sokszor csak dúdolgatsz, recepteket olvasol fel hangosan, és ha mások is ott vannak, akkor úgy érzed magad, mint gyerekként az iskolai fotókon kezedben a játéktelefonnal, amikor olyan arcot kellett vágnod, mintha elhittedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szólíthatnálak úgy ahogy. Figyelném, miként térdre rogy az önbecsülésnek látszata, ahogy szerepem más játssza ma. Szólíthatnálak máshogyan. Az nem lenne soha már olyan, mint az első, őszinte szó, vigasztalanul lenne csak vigasztaló. Szólíthatnálak hangtalan, tudod a némaságnak is hangja van, s míg a hallgatásnak vértje véd, hangok nélkül is értenéd.Tovább…