(Nick Cave-átirat)
Sűrű volt az éjjel, mint a kátrány.
Minden pénzét elvesztette kártyán
Mr. Stagger Lee.
Rossz lapok. Blöffölni nem tudott.
Rekedten szólt: még egy kör rumot
hozzanak neki,
ám a kocsmáros a földre nézve
ezt motyogta: „Elfogyott a pénze,
Mr. Stagger Lee…”
„Értem Johnny, nincsen semmi kényszer”
válaszolta, s mellbe lőtte hétszer
Mr. Stagger Lee.
Látván ezt Ginette, a szőke szajha
felkiáltott incselegve: „Ejha,
Mr. Stagger Lee!
Végre megmentett a főnökömtől!
Halgassa, a szívem hogy dörömböl,
csak ön kell neki!
Látom, válla mily terhes a gondtól,
meséljen hát, mielőtt kigombol,
s ruhám leveti.”
A vadász se volt rest, ölbe kapta,
elpanaszolta neki: az anyja
úgy volt, elveti,
pénze nincs, a felesége csalja,
s elaludt mélán Ginette-re hajtva
fejét Stagger Lee.
Kint az égre sárgát hányt a hajnal.
Arra ébredt sajgó, száraz aggyal
Mr. Stagger Lee,
hogy Ginette a jegygyűrűjét lopja.
„Sejtettem, semmi sincs ingyen” mondta
rekedten neki,
„tessék, itt van neked hét kis ékszer.”
Ginette-et is mellbe lőtte hétszer
Mr. Stagger Lee,
s eldobta a pisztolyt fintorogva.
Két hullától bűzölgött a kocsma,
arcuk gyermeki
békéjét elnézve inni kezdett,
hosszan hallgatva a hullacsendet
Mr. Stagger Lee.
Dél volt, mikor benyitott az ördög.
„Üljön mellém, magának is töltök”
mondta Stagger Lee.
Farkasszemet nézve ittak estig,
majd így szólt az ördög: „Maga tetszik
nekem, Stagger Lee,
mondja velem együtt: nincsen Isten.”
„Hisz akkor nincsenek bűneim sem,
nincs mit veszteni?
Ezt sehogy se foghatom fel ésszel.”
A sátánt is mellbe lőtte hétszer
Mr. Stagger Lee,
majd magára célzott: „Hogyha Isten
bennem van, most meneküljön innen!
Szenteste van, hófehér karácsony,
meg kell dögleni.”
Elámult az üres kattanáson.
Véssey Miklós szerzői oldala: https://www.facebook.com/vesseymiklos
©Schild Tamás fotográfiája