Szégyellem, hogy komorló verseket írok árván: az élet oly találmány, hogy nincs benne feloldó. Az olvasó a versben kedves játékra vágyik: követ könnyű talányig, ha játszhat – persze elvben. Az olvasó nem olvas, élni próbál hiába, s épp az élet hiánya felgyúlna s lelke odvas. Nem kedvezhet a versnek aTovább…
milyen könnyelműen léptél ki a kertből, ahol oly sok csókunk megesett. a csöndben leomlott a nyár fala, akár a szavak, amiket valaha kimondtál. csupán a madaraknak hagyott gyümölcsök értek tovább a zizzenő lombban. irányt váltott a nyelv, amit beszéltünk – akár a víz szomjúságod emlékezetében édesen – meglepően fejtette felTovább…
Mindig erős volt. Azt mondják, egy családi nyaraláson kiszállt a csónakból, és a vízen tanult meg járni. Amikor kicsi voltál, felkapott, és úgy forgatott maga körül, mint az idő az óramutatót, később tőle akartad megtanulni, hogyan kell kicserélni az égőt a napban, de most csak azért jársz fel a lakására,Tovább…
a halottszállítók késtek hajnal volt a szobákat a konyhával összekötő folyosón ágytól hűtőig vittem vittem a hátamon a hátamon vittem amikor megmozdult anyámat a halál se győzte le nem győzte le megmozdult bennem is valami megálltam az ágy és a hűtőláda között megálltam félúton levettem levetettem magamról hidegebb volt mintTovább…
Ébredés után új részletek jelennek meg a testeden, mintha távcsövön keresztül vizsgálhatnálak, és figyelmem holdsétája közben elfelejtem egészen, hogy ismerlek, de ez még nem a világ széthullása, nem az agyi érelmeszesedés vaktérképe, csak a hajszálak új útjai bámulatosak, a felkaron a fülkagyló lenyomata, vagy ahogy felkelés után lehajolsz, mintha aTovább…
Felállt az ágyról. Belépett a fürdőszobába. Felkapcsolta a lámpát. Megnyitotta a csapot. Lemosta a bőrét. Kilépett a zuhanyzóból. Felnyitotta a vécéülőkét. Lenyúlt a torkán. Lehúzta a vécét. Kiment a konyhába. Kinyitotta a hűtőt. Becsukta a hűtőt. Bekapcsolta a tévét. Kikapcsolta a tévét. Kinyitotta a könyvet. Becsukta a könyvet. Elővette aTovább…
szeretem a múltat és azt ahogyan a törékeny és múlhatatlan esték úgy égnek rá gyanútlan a semmire mint egy fenséges közelkép lámpafényből ragyog ki egy utcavég és viszi a holdsugarak keresztjét az éjjeli ködtakaró alatt mintha álruhában lopódzna noha távolodik tőlünk a szentség tegnap még narancsos ruha fedte a naplementétTovább…
Adj jó életet amíg élni kell csendben szépen ha menni kell. ©Séd Imre alkotása: Mikor elhagyom a Földet Tovább…
Csupa ránc vagyok. Az idő. Nem vesszük észre. Elbújik. Ha fiatalabb lennék, lehet, hogy másképp gondolnám, de öreg vagyok. Gyakran remegek. Anyai ágon örököltem. A szomszédom süketnek tart, mert túl hangosan nézem a tévét. Én őt tartom süketnek. Két éve nem beszél a lányával. Micsoda egy csinos nő! Irigykedik rá.Tovább…
Aranyhályog Megtalált az ősz és messze visz, de az eső függönyén át látni még. Izzó bokrok, koronák vén istenét és költözők ázott szárnyait. Fák merülnek, felszállnak újra, az évszakok rozsdás hajói. Ledobott ruhák levéldíszlete, csak csontváza marad a tájnak. A szeptember beszökött, sétál, utcákra adja arcait. Nincs pulzus a falban,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.