Amennyi jólesik: egyszer, valahol külföldön, ott is egy nagyon drága és nagyon jó csokoládéboltban vásároltam egy tábla közepesen drága, de igen kitűnő keserű csokoládét. Minden formájában szeretem a csokoládét, bármikor tudnék enni belőle, már csak azért is, hogy bosszút álljak gyerekkorom nagy szocialista csokoládétlanságán. (Ellenállok, nem írom ide az obligátTovább…
„Isten a seben át hatol be” (Carl Gustav Jung) „A tengerpartot járó kisgyerek” (Pilinszky János) Jahve, mi neveltünk fel Téged. Évekkel később, mikor a kép mélységet nyitott az időben, ahol a titok. Fényképezd le – mondta –, a hullámok verte parton, ahogy odahordta a kisgyerek a homokot és váratTovább…
Az ízrádió N. békésen aludta az igazak álmát az ágyában. Valóban álmodott is valamit! Méghozzá űrutazásról! Egy ismeretlen bolygón landolt, ahol sok kaland után összebarátkozott a bolygó lakóival, akik megvendégelték. Abban a percben, hogy az álmában befejezte az evést, az ágya mellett megcsörrent az ébresztőóra és megszólalt egy géphang: –Tovább…
A párás ablaküvegen tenyeremmel dühösen maszatolom el rajzomat. Már megint ketrec. Meglátom az asszonyt az esőáztatta utcán, ahogy jön a Fekete Macska felé. Hajlott hátú, fejkendős, bőven túl a hatvanon. Látszik, megviselte az élet, hosszú, mély barázdák futnak végig az arcán. Én mégis egy cingár, cserfes kislányt látok magam előtt.Tovább…
Julien Greennek ha már elzúgtak, eldörögtek s glükóz savukat földre engedik s a tűzvészből csak sistergés marad a roppant pára, melynek hócsuszamlásos súlya van ráül a romra s üszkös házvázakról lomhán lefordul, mikor a füstölgő gerenda hamuba zuhan ha majd az őrjöngő rikácsolás fényárban megreked és túlfut rajta, mintTovább…
Hallod a csendet? A csendet, mi kívül hagy minden hangszilánkot, órára von bűvös csend-palástot, s azt sem hallani, hogy a mutató útját ketyegi lejáró rugó. Hallod-e? Hallod-e a csended? Mit belső nyugalmad teremtett, s kizár minden nyugtalan hangot, mi eddig felajzott, megriasztott, s belül énekel, dalol a nyugalom, mi holTovább…
(Hawk Roosting) Az erdő tetején ülök, szemem behunyva. Tétlenség, semmi megtévesztő álom horgas fejem s horgas lábam között: vagy alva próbálok el remek gyilkolást s evést. A magas fák kényelme! A forrongó levegő és a napsugár kedvemet keresi; és a föld arca fölfelé néz, hogy végigkutassam. Lábaim rákulcsolódnak a görcsösTovább…
Van néhány szabály. Például fehéret csak fehérrel. És gondosan, mindig odafigyelve. Én gondosan, odafigyelve mostam ki a nyári ruhámat, a hófehéret. Ahogy természetes. Ahogyan kell. És most látom a cseresznyefoltokat, a barna kávépöttyöket, a lecsöpögtetett leves könnycseppjeit, hónaljnál az izzadság gúnyos vallomásait (rondák és terjengősek), a félelem aprócska tűszúrásait, néholTovább…
Lebontják a házunk Lebontják a házunk, látod, apa, már csak a falak állnak. Az volt a szobám, nézd, és mi vagyunk azok az árnyak. Ott volt az ágyam, ott tanultam járni, ott nevelkedtem. Apa, állj most ide mellém, és fogd meg a kezem. Látod, most dől le a fal,Tovább…
„Magvető” denevér története (…) Hanna nem félős fajta, nem undorodik semmitől, nem tart az állatoktól, bogaraktól, semmiféle élőlényt nem tart csúnyának, félelmetesnek. A napokban dedikálásra tartottak az anyjával, hogy az óvónéniknek legyen karácsonyra összefirkált Boldizsár Ildikó kötetük, amikor mindjárt az első sarkon megláttak egy szárnyszegett, szomorúan vergődő denevért. Hanna lelkesedése,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.