On:
In: Szépirodalom, Vers

kollázs Tandori Dezső Töredék Hamletnek c. kötetéből úgyis marad mi megmarad őrzöl belőle valamit egy félreeső kopott utca ívét a halott tüskehajú szobrászt gyönyörűséggel megkövezve hogyan lehet létezni mikor igazából nem lehet? egyszerre meglátsz valamit hogy körbe-támaszkodj a félelemben valami nincs most mint a füst futkos a földön ahonnan kivonultamTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mindig amikor utolér ugyanaz a halál rettegve gondolok vissza milyen volt a nyár magasabbról illatoztak-e a fák tavaly emelt-e meredekebb boltot a lombból sok-sok törékeny ágból a balerinahajlékonyság hogy mint egy zöld templom magasodjon az út fölé emelve szellős kupolát a járda térdére ejtse sárga virágporát hadd recseg-ropogjon az illatosTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

sovány örömökből falatozik csillámos álmokat porol a szív igazát csúfolja a kikelet félárnyékban tenget a sorsom napra nem enged perc hajt előre az órában forog a fáradt év a terhem alatt tántorog: az árulás bélyegét viselik az elemek – nélkülem is lesznek – a pillantásomat nélkülöző folyók a tenger feléTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

3. …hogy ő az én barátom, már így, telefonon keresztül is, és hogy ő tanul éntőlem, és mondanám el, hogy hogyan kell írni, meg mondanám el, hogy kell felkészülni egy interjúra, és egyáltalán mindent mondjak el, mert ő issza az én szavaimat és annyira jó velem beszélgetni, bármikor felhívhatom ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

rossz végén fogtam meg az életem amikor kicsúszott a kezemből a kávés bögrém elöntött a fekete keserű íz leöblítettem magam egy nagy pohár vízzel mikor az órámat kerestem mostanában mindent széthagyok fogalmam sincs merre járok olyan búgócsiga vagyok nélküled    Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Margó dühöngött. Olyan erővel csapta a bögrét a pultra, hogy maga volt a csoda, hogy az épségben maradt. A tej kilöttyent, de nem zavarta. Már megint hangoskodtak a szomszédban. A tévé üvöltött, valami hablaty-nyelven ordítoztak, visítoztak, amitől felállt a szőr a hátán. Ezek a jöttmentek…Ezek a senkiháziak, akik azt hiszik,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nyakunkon a kötél Villon úrnak, tisztelettel Napról-napra zuhognak ránk a hírek, hová tart a világunk? Félelem már nem fog el, inkább undor, én nem fogok ünnepelni. Mi legyen a cél? Túlélni? Vagy beletörni? Érzem: nyakunkon a kötél, bár a seggemen még nem érzem én, mint hajdan a szép emlékezetű Villon,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(mert) gyermekként megálmodott vágyálmaid hamvába hullt reményeinek fejfája mellett el nem sírt könnyeidet fásult beletörődéssel is képtelenség visszatartani oly sok megpróbáltatás után (mert) hangtalan az éj az elefántcsont tornyok végtelen árnyékában feszülő csendben várva a harmóniára hogy ne zavarja magányod messzi utakra készülő meghitt imáit (mert) semmilyen hangszeren nem hallhatodTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mély kútja a múltnak sötét visszhang. Nem visz előre.   Még fájón zeng, lelkem mélyén neved kopott visszhangja.   Hab fehér felhőkben páracseppek esőt játszanak.   A tacskó fekete gombszemével kérdez: mikor jössz?   Az írók azt érzik, mint mi, csak ők le tudják írni.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

várjam, hogy várod hogy menjek? várjam, hogy várod hogy gyere? várjam, hogy a távolság várának falai leomlanak az egykedvű időben? bontsam a távolságfalat tíz körmömmel? vagy várjam, hogy a szívemből eredő artéria lüktetve áttöri a földet, és kapillárisaidba kapcsolódva veled legyek? várjam, hogy várom jöttöd? várjak, míg elmúlik hogy várlak?Tovább…