Kihalt utcák romjai közt járok. Ott, ahol az Idő megállította önmagát. Állig begombolkozva vár a mozdulatlan a világ. Miatyánk, aki a mennyekben vagy adj nekünk menedéket! Díszlet falak, lesütött szemű terek. Mindenhová csak a sehová út vezet. Szenteltessék meg a te neved. Bal part, jobb part. A Duna rosszkedvűen ballag.Tovább…

Nem mozdulok. Megkövültem vagy megfagytam. A nyakamig húzott paplan alól csak a jobb kezem lóg ki. Tű fölött ragtapasz. A plafont nézem tegnap óta. Végtelen ideje. A világ fekete, fehér és szürke. Nem mozdulok. Ha kérdeznek, nem válaszolok. Nem tudják, ki vagyok. Azonosnak vélnek a plasztikkártyáimmal, de azok nem énTovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő. /Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./   Bali Anikó: Kaméleon a villamoson Ismerem jól szerelmed egynapos virágát, estére nyílik, reggelre összezárja szirmait, egynapos szerelmed szirmait ismerem reggelre nyílik virágát estére jól összezárja Haragos arcod kaméleon, le tudom festeni, méregzöld és türkizkék olyankor.Tovább…

Nem akartam hinni a szememnek. Ott volt a cipője. Az a jellegzetes, tömpe orrú, kopott bőrcipő, rüsztjén a zsírfolttal, ami kebab evés közben került rá a külvárosban, még azelőtt, hogy kitört a járvány. Ott volt a cipő egy jobb lábon, a villamoson, sok más cipő társaságában. „Maradék cipők” – gondoltamTovább…

Az úrfi nem értette pontosan, mi történik. Mindig az eszére hagyatkozott, de a máskor oly’ tiszta, realista, logikus gondolkodása most cserben hagyta. Látszólag ok nélkül könnyek szöktek a szemébe, pedig erősnek képzelte magát. Máskor pedig önkéntelenül is elmosolyodott, amikor meglátta, vagy csak gondolt rá. Elöntötték az érzések, és kezdetben nemTovább…

A bolt előtt állunk. (Kb. tízen, vagy ezren, a fene sem látja) Izzadás a bitumen fekete árnyék. Szatyor szagban várunk a jelre, mint napon felejtett rágógumi a feltámadást. Egy újabb akció ki tudja hányadik, mindig, minden héten. Apám szerint csütörtök a nap, amit a rendszer is mondott. Ilyenkor olcsóbb aTovább…

A Temzén felúszó bálnák tetemei, zsilipek közé szorítják szorongásaink. A hidak ívei, mint sírboltok, közrefogják a város méregtelt vénáit. Olyan szenvtelenül zsivajgó e tetszhalott lüktetés, szinte beleborzonganak az autók fénypászmái. A csönd itt tapintható hiánybetegség, az immunitás részleges, vagy teljes nemléte, vakcinaútlevéllel hagyjuk magunk mögött a természetidegenül beépített partot. ATovább…

megőszülünk vagy sem kinek mi jut terápiás kutya rántott leves dédunokák Corvin-lánc orrtörés demencia szőlőskert alsó rakpart laudáció beton csontritkulás ráncfelvarrás defenzív taktika porckorongsérv skype előléptetés kocsmai sakk tartós munkaviszony ízületi gyulladás búcsúkoncert emléknarratívák patkánylyukak szakadt plakátok sztóma dokumentum diabetes dialízis diadalív pálinkafőzés szelektív kuka hüvelyprolapszus másodállás zöldhályog gödör részvényosztalékTovább…

1983 környékén láttam a Koyaanisqatsi c. filmet, ami az „egyensúlyt vesztett életről” szól, egy szót nem beszélnek benne, csak képek, képsorok vég nélkül: hogyan tesszük tönkre a világot, a természetet és saját magunkat mi emberek – Godfrey Reggio rendezte és Ron Fricke fényképezte a megrázó filmet. És ami igazán különösséTovább…

Bolondulok haragban vagyok magammal kilátástalan mámoreshetőségek agyrepedést okoztak egy oltártalan áldozat ministránsaként hajlongok a rám szakadt világ seregei előtt   Világok indokolatlan örömök bizarr hite lengi be az örökkévalóság csöppnyi pillanatát de a sejtek óraműve megveszekedettül jár   A gyilkosság előtt A kiválasztottak közé kívánkozom. magamnak ástam a gödröt, melybőlTovább…