Egy zsúfolt tüdőben ébredt és körülnézve látta, hogy mindenki gerendaként áll fulladás és remény között, ami a belégzésnél teherrel érkező gőzös mozdonyszörnyeteg. Sújtólég. A nap ráfeszült és a terpeszkedő forróság alatt a bordás tetőszerkezet minden belső erejét összegyűjtve nyílt ki, nehéz ritmussal szülve antitesteket izzadó lebenyes húsfalain át. Ő pedigTovább…
Uram! Én a völgyben élek, hol tüskés, dárdás most a tél, vánszorgok – rühös kísértet – egy csontig rágott tyúknyakért lábadhoz vetném szabadságom bilincsét: szőrtelen magam. Uram! ha fázom, nagyon fázom, hisz minden csontom hústalan. Uram! Jártam fenn a csúcson, hol térdemig nőttek a fák, s táltosok a csillagúton felhőkbőlTovább…
(Gondolatok egy íróról, aki elsősorban ember, aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz.) A Kelet és Nyugat közti eszmecsere első, széles körben népszerűvé vált képviselője kétségtelenül a kínai Lin Jü-tang volt. Attól kezdve, hogy 1935-ben a Mi kínaiak című könyvével felkerült a New York TimesTovább…
vannak véletlen szerelmek jön egy nő aki olthatatlan tüzeket gyújt a szívekben jön egy férfi akinek ölelésétől felenged a fájdalom-abroncsok szorítása könnyűség váltja utak kereszteződnek találkozhattak volna mással máshol de már sohasem válnak el egymástól nincsenek véletlen szerelmek akiket egymásnak rendeltek születésüktől egymás felé mennek a sors kiszámolta a percetTovább…
– Tessék, gyerekek, itt a finom tea – tette a két fiú elé a forró bögréket Karainé, megsimogatta a fejüket, öt-öt háztartási kekszet is adott mindkettőnek; könnybe lábadt szemmel ült az ablak elé, a nyikorgó fotelbe, kortyolt egy nagyot a forró italból; begomolygott az ablakon a sötétség, magával ráncigálta aTovább…
„Nincs más haza, csak az anyanyelv” (Márai Sándor) Végső haza a testmeleg, beszélgető ujjak, kezek, nézések: furcsák, fényesek, szemedtől szívem megremeg. És miénk a néma nyugalom, időtlen minden, s nem hagyom: bárki rombol otthont, hazát, nem lehet neki irgalom.Tovább…
úgy zörög a lomb mint egy halk esti szerenád szél kapja föl a gyökerek jajszavát és ülteti a törzs tenyerére az éjszakát haragos őszben állnak a fák a zöld koronák alján sárga levélsapkák tavaszi órák melegén a napfény hiányát szolmizálják két ág tör isten felé a sötétség megtörik a csillagokTovább…
hommage á M. Gy. másik költő barátommal nem találkoztam évek óta szociális munkás volt a nyóckerben és ott is lakott de ha delente sétám a Horváth Mihály tér felé vezetett volna láthattam volna egy padon üldögélni ahonnan mindennap felhívta telefonon egy ismerősét hogy a járvány ideje alatt is tartsa aTovább…
Néhány napos dolgom volt a határ közelében Burgenlandban. Kellene egy kis panzió, olcsó, tiszta, nem messze a nagy várostól, ahol pár napig megszállhatok és reggel madárcsiripelésre ébredhetek. Pillanatok alatt találtam is megfelelőnek tűnőt a neten és elküldtem elektronikus levelem. Nem kaptam visszaigazolást, de mivel már csak egy napom volt azTovább…
Azt hittem, hogy mindig kék a tenger, ha pirkadatkor ráolvad az ég, hogy egyesülnek hajnal-ébredéssel, és megszületik nászukból a fény. Megismertem haragját a víznek: hulláma ha vad, tarajos-sötét, ultramarin-kékre vált viharban a halált hörgő, vén tengerfenék. Hiszem mégis: egyszer minden ember − mint homoktenger, arany partokon − kincseit majd szétterítiTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.