Sár, fény Pokol kivetett, égnek nem kellek, marad, mi van, a földi sárvilág. Tudatot kaptam, hogy feleseljek, s tudjam mi az, mit nem léphetek át. Csapongni enged, lehetek sár, fény, alkuját nem kétli, s nem írja át, a legrosszabban is volt kis remény, látom az utat, hiszem igazát. ATovább…
Az íz hercege – az édes Az ős íz, a legelső érzés a szájtérben, álomnyom a születés előtti világból, Zeusz ajándéka, az olimposzi ambrózia kivonata, csalogató atomok alkímiája, egy falat csók. Nem véletlen, hogy ezt a szót azokra veted, akiket bolondulásig szeretsz. Hazád, anyád, kedvesed mind, mind édes lesz neked.Tovább…
mindig történik valami mindig történik valami kívül vagy belül gondolataim körforgalmában észre sem veszem csak ha nagyon figyelek semmi nem fontos de minden az az is hogy kettő óra huszonötkor eszembe jutott egy verssor de ki is ment belőle három óra negyvennégykor bevillant az ablakon a nap fáradt délutáni sugaraTovább…
Csak még egy könny, csak még egy égi dallam, s a Kerberosz lábamnál sündörög, míg lelkek várják vérre rívó hadban, hogy itt ragadjak két pokol között. És Perszephoné pókhálós kezével (Csontarcát fátyol, síri foszladék takarja, mint halálos bűnt az éjjel.) simítja meg a Dalnok hangszerét. Pendüljön húr, hogy olvadjon aTovább…
Még ez is jó! E vereség utáni, túléléssel szerzett, alázatos béke! Az ember csak várja, mit löknek elébe, és kimondja: történjék akármi, fegyvert többé nem vesz a kezébe, eszébe sem jut már bosszút állni, legyen béke, bár vereség utáni! Gyöngeségét ne vesd a szemére! Minden percet véres harcnak él át,Tovább…
avagy pamflet-vers a nárciszokról Hibátlan vagy mindig, erős, okos, kimért, játszod nekem Freudot, az egyetlent, ki megért, de nagy haragra gerjedsz, ha a táncot másképp járom: saját vágyam szerint, s a füttyszót meg se várom! Aztán megint szeretsz, ha bűnömet megbántam, a húsomból ma neked már tíz adagot vágtam, ezTovább…
Kilábalunk, ha lassan is, hátunk mögött elmosódott tegnap, megfertőzött sziget. Tiszta arany alig marad az emlékezetben. Kint a fény higanypatak, szétfutva terül. Igyekszik mindenfelé az utcák gyengülő pulzusú érhálózatán. Sebesen. Ahogy mi is, sérülten, vért folyatva haladunk, mert itt még nem járt a halál ennyire mélyen. És most köszönés nélkülTovább…
December utolsó napján is kinyitott, mint napra nap, mert az órák nem állhatnak meg. Mérik és mutatják az időt, a megfoghatatlan és kiagyalt valóságot, a valójában nem létezőt. S ha mégsem mutatják, akkor meg kell azonnal reparálni akár régi, vagy új szerkezet. A szerkezetet, amely lehet mechanikus és ketyegő, vagyTovább…
Túl sok év, túl sok élet. Átéltem majd mindent, mit ember átélhet. Hideg a tenyerem. Kék madaramat nem melegíthetem. Lehet, hogy elkéstem örömet keresni. Mindig csak reméltem. A kötelék laza lebegek semmibe, így marad egymaga akinek nincs könnye. Szívét mint egy követ eldobni sem merte, most birkózik vele… Valóság, vagyTovább…
Evokáció, Borges: Egyszerűség című versének egy sorára – „Nincs szükség nagy szavakra.” Feleslegesek a nagy szavak, végül úgyis a csönd marad. A némaságból ha feldereng a fényes ég – a régi kék – átragyog a pillanat, és visszatér a régi hang. Nem kellenek a nagy szavak, csak tiszták, szépek, igazak.Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.