köpjél le bátran azt se bánom tépd szemétre minden versemet ne lássál engem ha melletted is állok legyél az aki magába temet nem szólok hozzád csak nézlek némán bennem nincsen se vád se panasz kérdésem sincsen így választ se várok tudom mit mondanál mindig ugyanazt kevés vagyok talán magamnak semTovább…
Az emberélet útjának felén talán esett. A híres toronyból talán óraütés szállt felém, és én méregettem: mennyit rombol bennem a perc, van-e még esélyem szerelemre, gyászra, s irgalomból is jut nekem majd, vagy csak a szégyen marad, és őröl meszes agyamban: miért így történt!? Nem tudom! Nem értem! Istenem, hiszTovább…
Tudja kedvesem– kezdte Mari néni a történetet, miközben a sír melletti padhoz támasztotta a kapát – nem volt az én párom alkoholista, csak amolyan nagyivó. Ha nem volt, kibírta, de ha volt, addig ivott, amíg ki nem dőlt az asztal mellől. Százszor is megígérte, hogy ez volt az utolsó, deTovább…
az avarban a megsemmisülés pattog ez a rothadó szivárvány halom már nem tudja hol van az elveszett éden én töprengek el az istenléten a fák ágán eltépett kötelékek a lomb hiánya is megzörren az őszben azt hiszem fényes lélekmag az isten a könyörtelenségébe vetve míg összébb fonja két szárát nyakamonTovább…
Vasárnap van, ünnepnap, a tiszta ruhák, a tiszta szobák és a tiszta lelkiismeretek napja. Mégis reggel a fürdőszobában az jutott eszembe, hogy hétfőn ittam, kedden késtem, szerdán lógtam, csütörtökön loptam, pénteken hazudtam, tegnap ütöttem és ma talán, na mondjuk ki, ölni is fogok. Most, hogy e furcsa érzés szóvá formálódottTovább…
Oly csendes a bennem lakó Isten, papucsban jár, van kedvenc pohara még sohasem találkoztam vele, lefekvés után érkezik haza. Hallom, mikor odébb tol egy széket, vizet forral, majd a polcon kutat. Ő is fülel, várja, hogy csengessek, mégis félek, hogy majd ajtót mutat. Talán csak pár közös program kéne, elmélyülhetneTovább…
Színes a hajnali égbolt, távol a szél neki hódolt, ím az idő kerekén: csorba a nyár erején. Festi a kinti világot, törli a képtelen álmot, csillog a domb tetején, sárgul a fákon a fény. Itt az a perc, ami némán átsuhan emberi arcán, észre se’ venni: a mult gondjaitól szabadult!Tovább…
A dombhajlatban megtorpan a pára, ahogy az idő csomót köt magára, már csak a konok, fagyba mártott gaz hajt, a vízfolt alatt lyukat rejt az aszfalt, sok lélegző még nem lelt menedékre, az ég sem vált már jókedvében kékre, a hűs szél pálló kévéket nyalábol a frissen szántott termő derekából,Tovább…
Nagymamánál egy mesebeli, matrózinges, szemét rebegtető kacsa tartotta a fali lámpát, a lámpaernyő meg sikkes esernyőt mintázott. Nagymama időről időre megkért, hogy fésüljem ki a szőnyeg rojtjait, ha esetleg kócosak volnának (erről magam gondoskodtam). A falra naptárból kitépett képet ragasztott, irdatlan hómezőben egy rozzant házikó állt rajta, ablakáig ért aTovább…
a korlátba kapaszkodva lemegyek a lépcsőn a kávé illata megcsapja orromat felöltözöm a kutyának a vizet ne felejtsem az ajtót se hagyjam nyitva automatikusan vezetek nem emlékszem hogy jutok el a hatalmas kapuhoz nekifeszülök nyitásához több erő kellene de szerencsére jönnek mások is elnézek mellettük zavarna pőre arcuk a bizonytalanságTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.