Kettőnk szótlansága között legrövidebb út, ha a várakozás helyett megszólítalak. Inkább előhozakodom gyermeteg kérdéseimmel és várom a csontig hatoló szózivatart. Ha lehet, tekintsd tudatlanságom alázatnak, elmém résnyire megnyílt szívem ajtaja. Amíg húsvirágok között térdelve vár az idő, szitáljon felettem értelem, teremtés zaja.Tovább…
Fémhálóba tapadt vasreszelék. Pókok álmaiba épült a lengő fedezék – kéretlenül beeső fénypásztákban olajfolt, szilánkok között alvó törmelék. A resti előtti talponálló pultján kondul egy pohár, hirdeti magányát. Az elült zajba elhalt hangokat présel vissza a virágföldek irányából zakatoló jövő. Isten itthagyta névjegyét, de a gyertyaviasz elfolyt. A helyjegyeket megváltották;Tovább…
Leporoltam jó néhány régi könyvet, egy eldugott szobazugból kerültek elő. Valójában nem is régi, hanem csupán rég nem használt könyvekről van szó. Legalább tíz éve nem nyúltam hozzájuk. Az idő gyorsan elszállt felettük, nagyon is gyorsan. Miközben nedves ronggyal törölgettem a kisebb-nagyobb köteteket, valamiképp átváltoztak a kezemben, újra fiatalok, újraTovább…
fáradt lángok a szememben – takarékon égő visszafogott lobogás – nem én megyek az időben az idő megy át rajtam tükörbe nézek futólag egy öregasszony visszanéz nem várok semmire és nem tudom hanyadika van ez a kép így nem túl pozitív de míg nem tudjátok mit cipel a láb aTovább…
leült közénk a némaság néztük a tájat órákon át hallgattunk hosszan amíg a víz fölött fátyolos fénnyel ránk köszönt a nap a fodrozó víz fölött eltévedt dallamot sodort felénk a szél a lehajló ég alatt időtlenségbe költözött velünk a csönd … és megtört a csöndvarázs fölöttünk lángolás vakító hajnalfény derültTovább…
Árny vagy már. A kihunyó fényben árny vagyok én is, Bábel zűrzavarában a szó elvész. Elhal a hang, a dühödten zúgó zivatarban a jó, amit mondanunk kellene még. Mert a jövőre tanít az a szó: az igaz, mit szólnunk még kötelesség. Elfojtja most is a horda, a vérszomjtól részeg, ésTovább…
A Dzsinn fohászai Összenyomva, fojtó kábulatban, volt időm keserűn kacagni sorsomon, várni végső leheletembe fulladva, várni a feszült csöndben, míg valaki megtalál, megalázva hiába tudtam erőm nagy, izgága izmaimmal sem voltam képes börtönömből kitörni, koldusként könyörögtem hát jöjjön valaki, és adjon csókot karcsú palackom nyakára, húzza ki végre a dugótTovább…
Alig múltam tizenhárom, hetedikbe jártam, amikor anyám úgy december elején közölte, hogy elválnak. Mármint apám meg ő. Én meg álltam a szoba közepén, szemben ott vibrált a tévé, hogy nem vettem észre, hogy mindig nyitva van? Néztem magam elé, anyám meg egyre hangosabban sipított, hogy már elintéztek mindent, megegyeztek, úgyhogyTovább…
ott állunk majd pőrén meg nem gondolt mégis betartott fogadalmaink romjai felett rongyos meztelenségben túl a szerelmen túl mindenen sokat próbált karjaidat derekamra fonod és jöhet szélvész, és jöhet vihar nem árt nekünk többé meglátod bennem végre az embert az asszony, a nő, a kislány mögött én meglátom benned aTovább…
Az ősznek van valami semmivel össze nem téveszthető illata. Mint hosszú idő után a háznak, hova nagyon rég nem tértél haza, de már az ajtó előtt felidézed a morzsának tett szikkadt kenyeret s a kávéba mártott kockacukrot – pedig teázol, s üresen szereted. Az őszben ott van még a nyárTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.