On:
In: Szépirodalom, Vers

Itt, Pistikám, háromszor kel fel örömében a nap. Vígan szökdécsel az ősöreg fenyőfák, habos felhőpaloták, százemeletes tornyok közt. Mind eljutunk ide. Ki halála előtt. A lustábbak haláluk után. Vince megjött. Józsi úton van. Te mikor érkezel, Pistikám? Mindig csak Amerika. Itt háromszor kel fel örömében a nap. Vígan lubickol aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ennyi marad mennyi marad ünnep után gyűrkedarab tél idején barna levél dér lepi be viszi a szél * a glicerin salétromsav-észtere színtelen viszkózus folyadék termikusan labilis 180-205 °C hőmérsékleten spontán felrobban robbanáskor oxigén is felszabadul ütésérzékenysége miatt sokáig nem alkalmazták a gyakorlatban 1864-ben Alfred Nobel indította meg az első gyártóüzemetTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

pelyvapárizsi * shock szép élmény vár * tökekoncentráció * nyomorsav * próbálja ki kockázatmentesen prosztatáját * szeméremsertés miatt nyomoz a rendőrség * ez az intézmény 30 éve nem nyúlt magához * rügyvezető igazgató * tudás alapú tudatlanság * kábítószerkereskedő kutya * gyomorkeselyű * káprázatok kaphatók ©Lantos Ferenc festménye: Cím nélkül,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nézd, itt felettünk a lombokon az ősz festi át a színeket, ujja megérinti homlokom, s a nyár távolodva integet. Lomb kereng, ökörnyál ellebeg, a dél még meleg, de az este enyhe egyre fogy, s dideregve keresve kardigánt, kabátot, járunk kint, hogy az éji világot, lássuk, az éjszakai eget, hol azTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Felnőttkorában az ember bőre már jól zár, nem tud kibújni belőle. Színezheti, festheti, tetováltathatja, de belülről ugyanaz marad. Itt ülsz a konyhai asztalnál, több mint egy órája, indulásra készen. A bőröndöt már ötször átnézted, minden szobában ellenőrizted a villanyt és az ablakokat. Megállapítod a tízedik alkalommal is, hogy a pénzTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

vagyok fájdalmait veszett visszhang kegyes hozzám a magány álmatlanágra ítél mélyén ott virraszt a költemény esők mosdatnak így tisztán érek a gyermekkor éveihez védőruha nélkül bejárom radioaktív emlékek helyeit értem a kövek és virágok beszédét madár-nyelven tanulok dalommal a bezárt kapuk mögött ártézi vizet fakasztok illúzióimat csapdába ejtik vadrózsák karmaiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kezem melegétől meleg maradt halott kezed. Fogtam erősen, maradj velem, addig nem vagy szabad, míg élek, ne rejtőzz előlem. Te már messzi jártál a semmiben, és nem törölhetted le könnyem. Bennem vagy, s hogy elmentél, nem hiszem, nem válhatsz el tőlem ily könnyen. – Ha még siratlak, már csak magamat,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Egy csipkebogyós októbervégi éjszakán – amikor az ezüstös holdfényben földre hulló száraz falevelek mind más és más hangot adnak az itt-ott már kopottas pázsiton, s a kihalt domboldalon a záróra előtti végső búcsúzásról álmodnak a padokon alvó hajléktalanok –, találkozott egymással Merlin (a vaksin és süketen bolyongó varázsló) és Amrita,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Felteszem a maszkom, a vékony zsinór előre húzza füleimet, akár az antennák, érthetően fogják a Kossuth Rádió adását; Nyunyóka nénit vélem hallani – aki nem beteg, ne legyen beteg! –, eltekerek másik csatornára, gyorsan, az öröklétről beszél valaki, vírushelyzetileg nonszensz Istent emlegetni; figyelem pulzusomat, ötven százalék esélyem van a túlélésre,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Gyengén süt a nap. A bokrok, amik az óvoda utcafronti kerítése mentén sorakoznak, még leveleiken egyensúlyozzák a reggeli harmatcseppeket. Az udvarra nyíló ajtó mögött egyre erősödik a kitörni készülők zsibongása. Aztán mozdul a kilincs, és a gyerekek, akár a József Attila versben: kipörögnek a napvilágra. – Ne szaladj a lépcsőn!Tovább…