Turczi István: Dobszerda*

Töredék Tandorinak

Nem ebben maradtunk.
A madarak rosszat álmodtak az éjjel.
Dobszerda jött; kidübörgő,
napfénnyel szikrázó feketeség.
Felkapta mohó fejét a város.
Elnémult sok, akit emberkézre adtak.
Csönd-őrjöngve várták a híreket.
Ha szerencsénk van, suttogták,
innen is látszik, ami túl van.
Vagy nincs, de visszaragyog,
és kedvére tovább tandorol.
Szelfiző versturisták jöttek –
mind úgy érezte, hozzá jobban szól,
mint a többiekhez. És posztoltak vadul.
Nem ebben maradtunk.
A Hc3 már ellépve.
Megnyerhető? Ugyan.
Gyomorszájhagyomány.
A Lánchíd utca 23, mint Altamira.
Barlangrajzok, árva fecnik, jaj,
elhullott telefonszám-tetemek.
Nem főz, nem eszik, csak a postásnak
nyit ajtót. Aztán már annak sem.
Közben néhány Mándy-fej, Ottlik,
még egy sorozat Maigret. Hiány-skiccek.
Nézi, ahogy ők néznek vissza rá.
Ami történt, nem történt.
Valamit csak kell csinálni.
De nem ebben maradtunk.
Tudom, hogy hallod.

*2019. február 13.