Húsvét, valamikor Feltámadt e napon… Zengték körötte. Előtte, mellette, mögötte. Ő nem bírta énekelni. Fulladás fogta el. Meglazította nyakán a sálat. Szédült. Mennem kell, ki, ki, el… Csak néhány lépés a kijárat. Három kőlépcsőn le a templomajtóban… Végre kint! A lendület vitte még pár lépést, de meg kellett állnia. AzTovább…
Nő a Hold, kit űz a Nap. Nő a sors az ég alatt. Nő az ág és nő a gyermek, az angyalok rá figyelnek. . Nő a fény és nő az árny, a női nem nagy talány, nő a hang és nő a szó, női kézben szűz a hó. .Tovább…
Fodor Ákosról Csak az irodalom adhatja meg, hogy kapcsolatba lépjünk elképzelt alakokkal, átéljünk meg nem történt eseteket. Megvallom, többre tartom és értékelem az egy-egy cselekedetben rejlő elszántságot, a szépség iránti vágyakozást és az abban megbúvó lendületet, mint a megvalósuló földi hatását. A szellem eleven izgalmát érzem ilyenkor, nem csak aTovább…
JÉG ez hát a körbe érő válasza a törvény arcokat cserélne el és mégis visszája idéz belénk rögzült tanácsokat oly lágy a névtelennel itt az örökös vasárnap fedezetén türelmes ácsorgók előhívódtak még és már a szent jelenlét avatásban ó szándékot mustrál a hó a jégszobrok e nézésért felmentenek és mindenTovább…
Hordod a múltad Bágyoni Szabó István soraira Európa tág huzatában kényszerű békekötések hantja alatt nagyhasú hatalmak pipafüstje ködében hiába hangzik a távoli kürt csak ne lőnék a menekülő katonákat! csak ne lőnék!! Ne kaszabolnák!!! meghasadt fájás a fejsze korom a fák zöld forradalma a föld kiről is úgy írnak aTovább…
Cipolla Minden csalódás. A varázsszónak kimondva nincs ereje. Akinek a közelébe férsz, többé nem érint meg. Akit csak tudok, romlásba viszek. Szedem az áldozatokat, magam szüretelem. Te nemesíted az állatot, én melléfekszem a földre. Menekülj, már van kit tönkretennem. * Elégedettség Halkan rezgő húrjaimról Fáradt madarak Lógatják szárnyaik. Jólesően csobogunk,Tovább…
Künn áll az esőn, mint nemtörődöm istenek. Hová mozdulna, minek? Áll a hideg záporba forduló mezőn, ahogy a háttal kiváró csorda: fülét se billenti, áll az esőben. Ürgék, pockok futnak gyülekezőben, esik az eső időtlen, esik, esik, hull az ég. Gomba nő, ködbe bújik az elmenő, s ahogy növekszik benneTovább…
Minden nap esttel végződik. Minden zaj csenddel végződik. Minden valami semmivel végződik és holt betű lesz minden fájdalom. Csukják itt is, ott is az ablakot, értelmetlen sötét zsalu-szemek ölelik magukba arcomat. Minden nap estével végződik. Kaput keresek, hol nem áll angyal, egy szemet, mely nyitva marad s azt mondja nekem:Tovább…
A csónak és a part menti árnyék Árnyékod a tó tükrén megcsillanó Nap arca, tested csónak, két karod szélben úszó vitorla. Szép hangod akár a sebes patak csobogása, a szél megbolondul, vadítja ajkad varázsa. Fény-hajad, akár a tűz, lobog a vad viharban, aztán tovaúszol az üdítő, lágy habokban. Ha megpihensz,Tovább…
csendes csengettyű, s szánok száguldanak a romokon keresztül, fekete szarvas húzza a ködbe hatolva — és mi van utána? Ljubljana, pszichopaták mentsvára nem tévesztheted el a térképen egyik oldalt az osztrák váróterem a másikon az olaszok öregek otthona alatta pedig már csak a zárt osztályok B oldal és akik hősnekTovább…