Madaram Riadt kismadár, fáj ami fáj, fáj a világ. Karomba várlak, ölelő melegségbe, karomba zárlak, örök védettségbe. Riadt sirály, repülj szállj; velem repülj, velem szállj! Karomból nem engedlek, fészked ez már… Úristen, de szeretlek! Szívünk-lelkünk erre várt, riadt madár, riadt sirály. * Amíg élek Szeretlek, amíg élek, csak téged, csakisTovább…
Egy kép Két sejtelmes alak sziluettje lóg rendületlenül a fájdalom szögén. Te meg én. * Kétoldalú Ívet húzott karod és hátam háromszöge. Emléke hegein kirajzolódik tulajdonjogod s az örök haszonélvezet. * Álmomban Álmomban a lovam, hátam mögé lépett. Szájával megérintett. Megfordultam hát, s láttam, mint torzul csikóvá, kicsi gebévé. Megöleltem,Tovább…
A Mint homokórán, V úgy pereg le E életünk… P Csendben A zár. A A P vége E messze még, V de egyre fogy. A Csak eddig ért… Kár. A Ha P gúla, E akkor is V csak sír, ha nagy A embernek épült. A Ennek árnyékaTovább…
Tükör sorsom tükre mögött állok mondogatom vagyok vagyok vagyok és a szürke foncsoron próbálok kaparni egy apró ablakot * Kavics csodálom e víz gyalulta követ melyet úgy épít a változás hogy lecsiszol róla minden fölösleget nem vénül mégis emlékké kopik így szűnik meg bennem magam miközben új kezdetet terem melyTovább…
….dió szedés mamámnak!…. jaj drága Mama lassan 93 leszel s szedem néked a papírhéjút mi úgy pattan, surran el mint életünk szomorral mélázva koppan az idő ízes ám, s tudod azért is ültetünk ilyen fát, hogy termését majd unokáink élvezhessék ne félj, nem búcsú ez csak hát ilyenkor elmúlás érzetemTovább…
Ötven éve születtem, egy hétfői adásszünetben, én voltam az, akinek pult alól jött a banán, ha többre emlékeznék, hidd el, elmondanám. Negyven évvel ezelőtt, a sorsomba belenőtt a vers, akkortól szeretem, ahogy dallamával, ritmusával ringat, mikor izgalmas rendbe rántjuk homokóráinkat, s képzeletünk társunkká lesz: levetkőztet, lepikkelyez. Harminc évvel ezelőtt voltamTovább…
Rajtam felejtett tekinteted viselem hűvös napokon * Torkunkon rekedt kimondatlan szavaink hangot keresnek * Nyári románcunk eldobott csikk az éjben még épp pislákol * Majd belehaltam – de muszáj volt úgy tennem mintha még élnék * Elhagytam régi önmagamat – hogy az új megtalálhasson * Harcba szállnék én az őszinteségTovább…
Tudom, nem halljátok szavam, hasztalan bármit is mondok, mert sokan vagytok, túl sokan, köztük bölcsek és bolondok. Mégis mondom: reméljetek. Eljöhet még az idő, tán ez lesz majd minden kincsetek, és aki egyszer csüngött már a remény jéghideg falán, az tud majd hinni igazán. *Első közlésTovább…
EURÓPA BELEHAL ABBA, AMI… az újjászületés volt a vég Itt van a világ ősze, a fa véres madarat hullat. Tél lesz, örökre magtalan, meddő és végleg tavasztalan. Isten rohadó gyümölcsben hemperget mindannyiunkat. Mert minden gyónást eltérgyepeltünk, minden szavunkat, ha igaz volt volna is visszavettünk, igazolás sosem volt a tettünk, csakTovább…
Vajúdás után A versben élnek a betűk. A versben néha rím van. A vers megfogan örömben, megszületik kínban. A vers eltűnik néhanap. A vers itt marad olykor. A vers felitat könnyeket, vagy részegít, mint jó bor. Vers hever az asztalon, vers van a szemedben. E vers magammal összeköt, nem engedTovább…