A BEÁS FOLYÓ a végleges idő fénykép Fenyvesi József fotóművészről régebbi ikonok festmény kalapban belülről a filmek Grazban Mecskei Csontváry szelet idő élet szelet a képeken távoli harangzúgás a Beás folyó zöldkék mormolása kődarabrög Chaplin elgurult kalapja hová zokogok föl északról megint Délre kórusok hontalan beszéde Könyvtár és Képtár magasságTovább…
téli napsütés ráfagyott árnyékom a ló hátára * minden reggel csiszolgat játékán az őszi tücsök * jó társaságban hajnalkavirágokkal reggelizem * beteg vadliba hideg éjbe zuhant le elszenderülni * minden áldott nap másnak mutatja magát a gyapotrózsa * beleborzongok ilyen őszvégi este az alvilág lehet * mint a sötét éjTovább…
Uram, a betegek napja ez; egy nap az emlékezés, napi a szenvedés… Ima a betegekért… Uram, van baj elég, nem véletlen, hozzád fordulok nem véletlen, láthatod…. Kérlek segítségedért… Ima a betegekért… Uram, könnyítsd a bajt, a segítő szándék hajt; könnyítsd a fájdalmat, a testet gyötrő szenvedést…! Ima a betegekért… Uram,Tovább…
Emlékszel, éppen ebédeltünk, mondtál valami újat, szépet, az újdonság-finomat kanalazni kezdtük, amikor a cetlire még ráférhetett: talán azt rebesgetted, hogy régen szívedbe egy leánykori jégcsap, mely percenként nőtt egy araszt, miként igazolta-hazudta a tavaszt, magad sem igazodtál el akkor, hiszen hangom már ismerted jól, s elmúlasztotta alkalmi didergésedet, amint buszrólTovább…
Álarcarányok Emberismereti pontosság nem létezik. Látszat, ránk illesztett álarc, ami alól itt-ott kikandikál a valóság. Kölcsönös a játék. Ám az arányok! Ítéletben a tévedés! Magabiztosan állunk mozgóvonalazott kockáinkban. Ėszleljük a világot, arcunkon a szellőt, lábunk előtt egy átsiető bogarat. Hiteltelen valóságunk mélymerülésben. * Ősz Budán Ősz van megint. Színt cserélőTovább…
Délelőtt leülök verset írni de minduntalan fel kell állnom mit állnom, pattannom mert a párom igen, az a páratlan megbotlik, nyög egyet a kezéből valamit kiejt az ebédet főzi és bennem a lelkiismeret aki illemet tanult furdalásba kezd ha nem engedném a semmittevésbe belebetegedne még mosogatni is alig enged csakTovább…
Az én nagyapám úgy halt meg, hogy elaludt, mert tudta, hogy ép elmével nem léphet egy egyirányú útra. S a bezáródó ajtókat elfeledte ő sorban és hideg ténynek az maradt, hogy ahogy van, az jól van. Az én nagyapám úgy halt meg, hogy semmit el nem rejtett; mert úgy idézettTovább…
Álmomban egy nagy teremben álarcosbál volt. Bementem. Táncra kértek, s úgy pörögtem, elszédültek körülöttem. Pezsgő pukkan, dől a habja, épeszű ezt ki nem hagyja! Éjfélkor már csárdás járja… Ki muzsikál? Zoltán Mága! A csodáknak egyszer vége, hajnalcsillag jön az égre. Hajnalodik, de nem bánom. (Én csak aludtam az ágyon).Tovább…
HABSZIVACS Nem tudok álmodni apámról, néha lefekvéskor jut eszembe, álmodtam-e egyáltalán mostanában, ez azóta van így, amióta kihirdették a hangosbemondón a temetés pontos idejét, ilyenkor akaratlanul megváltozik a múltunk, egymással hadakozunk, mármint apám és én, a szabályokat nem ismerve mindent betartunk, figyelünk egymásra, olyan ez, mint a szerepcsere, ha nincsTovább…
civil nihil üvöltsd velem, hogy liberté, amikor tetted a kiverté, akié azok a táskák, melyek a szemed alatt látják, hogy libabőrös szívedben az átok, amit rejtesz, ami miatt fejeddel vernéd szét a világot. üvöltsd velem: egalité! ez a vers a panelblokké, ahol a bot és a szurony nem magasabb bér,Tovább…