Vételi zavarok Romló légköri viszonyok.Üzeneteit nem fogod.Blokkolt, eldugult jelfolyam.Akut mentális sztrókod van. Lehet, hogy most már így marad.Szivárványhártyán madarak.Látóteredet kitöltik.Láttad már őket (felötlik). Amit tenned kell, megteszed:Magasba tartod két kezed.Kijózanodni egyszerű.Voltál már így. Vele. Dezsavü. * Lorelei fésűje Hiába bevált trükk, amely most is csábít,hogy úgy, mint aki nem isTovább…
Tudom, hogy nyolcvan év szép kor. Tudom, hogy ez az élet rendje. Tudom, a test csak szürke por. Tudom, én voltam sors kegyeltje. Tudom, az idő gyógyít mindent, Tudom, az élet megy tovább. Csak azt nem tudom, hol keressem az Édesapám mosolyát. Tudom, hogy eljött az idő. Tudom, emléke mindigTovább…
ahogy a homlokomon peregnek az ezüstgolyók úgy lépkedek életem csillanó latyakján tova annyira szép ez a fagyos szellő arcomon sok kis futó angyalfelhő pír mi sokat bír felemel reptet hűsítve forró leheletet aranyló bronzkori vas és kő jégből pattintott deviáns angyali csont idő ..merítsünk erőt…. merítsünk erőt a végtelenben aTovább…
Kicsöngetés előtt menetet vágok az Időbe így próbálom magamra szerelni a holnapot de csupán a kétségbeesés növeszt pihéket röpképtelen napok * verset hajítok a felejtésbe talált süllyedt torpedójáték ez (kicsöngetés előtt) a négyzetrács-Időn * játszom pedig figyelnem kellene fehér krétaívből miként lesz szivárvány szótáraznom kellene biflázni pipacsot füvet szöcskéket hogyTovább…
Parafrázis Hajnal Éva versére Lehetne szó is – inkább, mint írott malaszt, habár az elszáll s az írás megmarad. Lehetne vidám kacagás, vagy messze csengő trilla, zajos kávéházban verdeső szempilla. Lehetne bölcsőhöz hívó, kedves gőgicse, vagy anyjáért síró, árva kiscsibe. Lehetne harangzúgás, amonnan messziről, vagy üllőcsengés, innen csak, Lentiből. LehetneTovább…
Hozzám beszél; hangjára úgy rezdülök, mint tó tükre,ha fodrozzák lágy szelek,figyelem szavát, újra meg újra rémülök; kettétörik a csend, megrendülök, s nézi az arcát révülten szemem Többé nem tűnik el, drága jel,lelkem még feldúltan üres,csak lassan tölti el fájdalom: Ha én nem,mondd akkor ki szánná meg, olyan ez,mint a bűntelentTovább…
Érzés Hányszor néztem erkélyekről, kémleltem az eget, a fák tetejét… és a betonszürke házak közt éjjel a büszkén égő csillagok erejét. Szavaidra feküdtem esténként és nyirkos csend volt paplanom. Fényben ázott minden álmunk, bíbor vérem ereidben hagyom. Árnyékodban sétálok a parkban, nyomomban kósza levél ballag – és ott a lugasokTovább…
Vágy, és gyűlölet, jaj megéget, versíráskor megvagy gyötörve, gonosz tekintetem szóra kéred, amit pirossal függönyözök be. Nincs lelkemnek hite benned, hivatásom kéri a szomjúságot, de a lantot mégis összetörted, szélkakasok gyújtogatnak lángot. Törékeny tekintet itatja a földet, zsibong a kedvem, sosem lesz szabad, eszembe jutott hanyag hűtlenséged,- verseim holnap felmagasodnak.Tovább…
(Parafrázis Márkus László versére) fényre éhesek fogózó kacsukat vesztett tőkék ezer tanyát felszántott buja rögöt fest a monokróm tél nem jósol semmit de mindent elborít amíg fehér a hó nem látszik a mindennapok szennye lehet-e a béke látszata halott a kútnál élővizet merít egy lélek * Márkus László Téli napTovább…
Az ember tönkremegy, olyan szívesen ugrott volna el a földtől, nem tudta, hogy a csúcsok alul vannak, hogy az alap egyszer égig érhet, lehelet és lég: pneuma. Kétszáz méter, a karja melletted, de nem ölel át, lépések feléd, aztán távolodik, , az ág marad, megtart téged, még nem tört le,Tovább…