Üde párás, frissen édes levegővel Duna part. Tükörének szól ma víz, ég vele carmenjét kizengi. Ama lélek, táj, betű így folyik eggyé – nem jelöl. Hanem átzeng engem, éljek, szóljak eggyé – tova, el. Nagy a hajlat, messzeségbe vonul át a hangom is. Ez a későnyári alkony frissen édes aroma.Tovább…
Őrültek. Őrültek a szerelemtől, őrültek a kudarctól, őrültek a vágyakozástól. Megőrülnek a méltányosságért. Az őrületben koncentrálódik a a csalódás, öröm, a sorscsapások, a méreg, a társadalom sorscsapásai, kibomló virágként, vagy csillogó kirakatként testesülnek meg az utcán. Az őrület a városi látkép, az utolsó, mindent meghatározó puzzledarab. Ha a társadalom nemTovább…
Megtört a fény a glóriád körül, sok árnyember most épp ennek örül. A foltok mentén gyülekeznek már, mind denevér, hisz vérszívásra vár. A lélek önző, kapzsi, folyton kér, szép glóriádnak sugarából él. Szentelt ostyaként falják fel szavad, s a templomodból semmi sem marad. Ne tűrd, ne adj, hisz nem TeTovább…
Jasmina Topić Šaputanje – Suttogás Šaputanje Šta je svitalo mesecima? Pukotina ružičasta kroz koju je najzad sevnulo sunce? I stotine trnaca protutnjalo duž tela! – Mislim o tome dok sedim na pesku, ulazim u vodu. U šaputanje. Nikad više erotična lirska ekspresija, nikada slabija rima, odgovori, njihova estetika. Zagledana uTovább…
Lejárt lemez A hangja. Mása már nincs. Az is alig. Utoljára a pia hagyta el. Fél pár papucs az ágy alatt. Mindegy. Saját nyomába Nem léphet úgysem. Csapból hidegvíz, Lavórba vér, Rádióból régi sláger. Betakarom, hátat fordít. Segíteni ma sem tudtam, Csak kihasználni. * Rohammentő A Lánchíd budai oldalán FurcsaTovább…
(Emlékkönyvedbe) drágul a morzsa felcsíptem egy fagyott verebet parányka testéből vércseppeket csepegtetett az emlékezet ha marad kedvem minden porcikáját elronthatod nem tervezek semmit szikrát vetni öreg vagyok nem harapok nem kacagok sírok tekintetemnél fényesebb gondolat üt szöget fejembe kereszthez méltó rozsdás ácsszöget léptem térdben csuklik kezem remegése kenyérért ver reszketegTovább…
Tükör Egymás tükrei vagyunk.És ez nem hiába van így.Nem véletlenül nézünkezekbe a tükrökbe,a másik emberbe;nem hiába a gondolatai,az érzései. Pedig vannak csalóka,torz tükrök is –de őket az érzéseinkmutatják meg,hogy kerüljük el inkább. Ám a többi tükör,a szükségszerűek,azok mesélő tükrök;és amit azokban látunk,azt vagy kibírjukvagy messzire futunkelőlük;és a tükörnek hiábamondjuk,hogy ezTovább…
Miért is? Miért is kéne sírva menni miért is kéne sírba tenni álmainkat, vágyainkat miért is kéne elfeledni? Miért is nézünk csillagokra miért is vágyunk oly magosra? Szétszakítva, szerte hullva lettünk egymás titka-foglya. Miért kísért a múltnak pokla áldozatról áldozóra? Ölelésnyi közelségre életünkből nem futotta. Miért is várjunk holtomiglan miértTovább…
Íme vagyok Ha most néznék szemébe a Végnek, mondaná: Ezek a szemek égnek, és látom benne élt negyven éved. Mint vízben a nap: rétre csillanok. Fényemben él mindaz, mi gyönyörű, melyeknek talán Isten is örül. Szétszórt és megtalált szerelmek, felvállalt rabságaim szabadon. Árnyaimat magam mögé csapom. Volt mi volt, hagyom.Tovább…
Két almacsutka két almacsutka, pohárnyi víz aludta át velem az év utolsó éjjelét,görbe fény zülött az ablakon,kék eső, pukkanó sárga,s néhány muslica bogárka, billegett szám savanykás termikén. egyedül, mintbarackmag a padlórésben,rémült szívverésem alig, alig, hajnalig hányszor keni az égre vérem, háromszázhatvanöt tévedésem, s buja vörös bombák hányszor rúzsozzák Holdpenészes homlokom.Tovább…