On:
In: Próza, Szépirodalom

kinek sorsa van, annak hazája is, nekem egyiket sem adta meg az Úr, csak ballagok amerre a lábam visz, hol boldogan, hol boldogtalanul. engem felmentettek Isten imádatból, mégsem ver érte semmiféle szégyen, s mert zsúfolt lett az ég a műholdaktól, más galaxisba költözött az éden. idelent régen térképpé züllött aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A nap átsüt most az agyamon. Fénye melegít, nincsen árnyék. Mosolyt is láthatsz az arcomon, mintha újra köztetek járnék. Öleltetek, visszaöleltem. Kisimult énbennem a lélek. Pár órára boldog lehettem, örültem annak is, hogy élek. Most is simogat ez az emlék. Remélem, hogy sokáig kitart! Dédelgeti öreg szívemet, elhesseget vihart, zivatart.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(1) Mint lécet a sáros földbe, éjvízi versembe úgy szúrtam azt a földmérő-motívumot a dolgos kézből kihullott eszközökről. Persze, valaha K-éi lehettek, de róla egy szót se többet, ő egy efféle versből mindenképp kihagyandó. De hát, ha így is teszek – ő, e század földmérői közt első, menthetetlenül benne van.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„S ekkor Ő, fény-lován, árvízként zuhanva hasított az égből a végső futamra! Sebet már nem szerzett, égetett pallosa, tisztított, s pusztított száz jóslat harcosa!” Megkérdem: „Jó lesz így?” Soraim fürkészi. Borúsan rábólint, buszjegyét gyűrkészi. Lemondón int: „Tovább!”, s leül a padomra, hajából kétezer év porlik karomra. „Nem fénylett már továbbTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

létezik egy hely a szavakon túl – hol a fényünk összeér * mára hiányod részemmé vált egészen így vagyok teljes * titkos ajtóim mind kinyitottam neked meztelen vagyok * mint hullócsillag úgy érzem ellobbanok két világ között * egymásnak adjuk nem másoktól vesszük el lopott perceink * zöld levélháton katicabogárTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Úgy érzem, nem megy, nem tudok több halottal megbirkózni, ahogy eltűnnek, kikopnak, elveszítem őket, életem eddigi szereplőit, színtereit. Változik minden, nem szeretném, állandó helyszínt, díszleteket és szereplőket szerettem volna. Felfal a halál. Már alig érek el az élethez. *Első közlésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hát igen a téma súlyosabb mint a gondolat ez nem vitás tétje van nem sugdos a füledbe nem old föl és nem világít rá semmire nem fényből van masszív anyag és rettenetesen makacs kiüt minden gondolatot nem akar rávenni semmire még arra sem hogy megfogalmazd neki jó ha homályban vanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Neked, mert lenned kellene…) Lenned kellene, a piros virágok némán lehulló tölcséreiben, hogy egyszer eldalold az én kis álmom, és megölelj eleséseimben. Hogy úgy hangozzak az időn, a fűben, mint falevélkék majd harangozzák lépteid,s egy nagy szerelmes pünkösdben elérd a kezem, s fölismerd a szám. S ha mozdul a szél,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

értelek de nem követlek ez nem egy rám szabott kabát az álmodozó tömegeknek ilyen „műveltség” csak árt én szórakoztattam eleget minden kocsmában szavaltam a csaposok megszavazták „főpohárnok”-i díjat kaptam Herceg! így telt az élet és letelt bennem már nem maradt harag mert orosz rulettet játszik itt aki magyar verseket faragTovább…