Örökkön velem Az elhalkuló világ most fülemre csendesül, az Isten leül mellém, hogy ne legyek egyedül. Bágyadt, borús este van, egy szellőcske rám nevet, s újra dobogni érzem az elcsitult szívedet. Megremeg egy zöld levél a nyárfa felső ágán, megborzong egy vén lélek az érzelmek vad táncán. Mint zabolátlan folyó,Tovább…
Tűsorok Tűvé tettem életem befűzött az Isten nem állít meg tekintély sem szopásjog, sem illem. Tűvé tettem életem a lufiknak annyi hogy is tudnék légváramból másként kilyukadni. Tűvé tettem életem s ha bírom cérnával visszavarrom szárnyaim könnyes-vidáman. * Könnyre-forgó Az asszony könnye gyémánttá válik csillaggá lesz úgy parolázik. A férfiTovább…
A Balaton: nagy pezsgő, a hold: kirepült dugója, na mi, fürödtünk a Balaton-pezsgőjében, vízcseppekkel koccintottunk, habja volt: a sok hattyú, a magyar föld – pincér, part-kezéből öntötte ki nekünk, a stég svédasztaláról kedvünkre vehettük el a látványt, a Balaton: pezsgő, fürdőruhánk – címkéi lebegtek a felszínén, el lehet rejtőzni aTovább…
mint partra vetett viza varjú vájta szemürege kiüresedve bámulja az est a holdat nincs benne semmi élet levél nem rezdül denevér nem cikáz kóbor macska sem lapul a bukszus alján kutyaugatás nem hallik autó nem berreg léptek nem koppannak foszlott hárászkendőként hull a lakótelepre az éj tévék villódzó fénye jelziTovább…
Hátha Már egy hónapja betolták, a százegyes megtelt. A családjában volt már rák. Csak húsz múlt, fel sem kelt. Falfehér. A piszok, szemét a kórház falait, mint a gyilkos kór szedi szét. Kéri a hazait, kihányja, majd vécépapír. Fecskendő, gyógyszerek. A kartonra ma már nem ír a nővér. A szelekTovább…
Szösszenetidő a VERS hogy nagyobbnak lássák gólyalábat készít a balladából így pózolva egy szonettnek (Shakespeare nem lát a pipától) mint mosás után a vászon a NAGY SZÓ összemegy feszül a világmegváltáson begombolni sem lehet mert ez a szösszenetek ideje ajtóstól ront a házba ami jön és csordogál a vers leveTovább…
Látod, felettünk a kormos ég kacsintó szembogara villog. Körülölel a végtelenség, s mint egy radírozhatatlan billog, mindenütt a megújulás csillog. A perc békén adja át helyét az őt követő gyermekének. A fa bőre kinövi hegét, s amíg a gyökerek nedvet kérnek, az ágak virágot hozva élnek. A források vérüket ontva,Tovább…
Hogy ne lásson, úgy figyeltem azt a bárgyú alakot… Kuncogásom majd megölt már; ezt a borjú balekot! Toporog csak, zsebóráját minden fél perc unja… Szedelődzködj, ó, te öszvér, otthon vár a dunyha! Meg se mozdul, szeme kapkod, ideges, de még kitart. Látszik rajta: gyenge csontú, de kibírna hét vihart… RosszTovább…
Körök – Még talán Tatán vagyok ( ) mulandó már az örömöm… de most: visszafelé is megkerülöm a tópartot… – * Szösz – Kis szöszös szöveg: öreg tépi a szalvétát ( ) a kisebb részre írja: szeret és a többivel törli a száját… – * Fellélegző mondat I. – ATovább…
Belső képeim ébresztgetnek, hagyjatok annak ami vagyok, formálják a hideg költőszívet, miközben fura ábrákat rajzolok. Posztumusz bomló virágom kihajt, de az illat neve ismeretlen, – mégis pusztítom e ritka fajt, általunk ismert égitesten. Feszes filozófiám térdig érhet, sziklákból sarjad gyógy virágom, illatot áraszt Magyarország felett, fűszer gyalázta ízes átkom. OkoskáimTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.