Hol vagytok, régi idők asszonyai? Ti, akik vaspántként öleltétek át a földet, gyenge hangotokkal bölcsődalt szőttetek, morzsoltátok a holnap kenyerét? Keltetek, ástatok, temettetek. Barázdált homlokotokon évről évre járt az eke. Kezetek nyomán éledt a föld. Sóhajotok fodrokba simult, könnyeitek vasalt ingekbe száradtak. Hány véres kést, hány fel nem sírt magzatotTovább…

Queen: These Are the Days of Our Lives (dalfordítás)   Néha rám tör az érzés, mintha csak újraélnék egy tavaszt… mikor még gyerekek voltunk, oly jó volt minden, igaz? A nap nem ment le, hittük, hogy meg sem halunk, mindig fény sütött ránk, könnyűek voltunk. Néha úgy tűnik most már,Tovább…

Mostanában egy régi kápolnára gondolok. Az országút mellett állt a füves árokparton, szederfák árnyékában. Kívül sárgára volt festve. Kezét összefogva szelíden állt benne a szobor, Jézus anyja, Mária. Ha szekér ment előtte, a fuvaros megemelte a kalapját. Ilyenkor a köves út pora olyan volt a napfényben, mintha aranyszitán szitálták volnaTovább…

A frász tört ki, amikor Mickey Rourke csókolózott a filmvásznon azzal a dauerolt hajú csajjal. Bepánikoltam, menekültem a moziból, mit sem törődve, hány embert kell felállítanom. Elengedtem a fülem mellett a zúgolódó hangokat, nem zavartak a sötétből rám villódzó szempárok, átgázoltam a kinyújtott lábakon, hazáig futottam. Nem ez volt azTovább…

Bezár a könyvtár, a könyvesbolt becsuk, az ember újat nem vár, ami van, annyi jut. Az új és régi múlt más már, nagyon más, mint egy hegyomlás zúg ránk az új jelen. Azt el se képzelem, az új jövő mi lesz, kevesebb félelem, sikoltás legyez. A régi jövő elmúlt mígTovább…

nézd mennyi baj van velem még egy vacak vonatablakot sem tudok lenyitni ismeretlen tájak suhannak velünk az éjszakában fák suhognak a szélben dombok hullámzanak legalább megszagolhatnám a levegőt legalább érinthetném beérném kevéssel is lírázó perceimből látod kiszakít a tudat hogy valamit saját hibámból elveszíthetek egy érzést egy illatot azonosítható benyomásokatTovább…

Apa, előhívtalak, régi sárguló fényképről, fiókmélyi félhomályból… jössz velem szemben, hiszen szólítalak, honnan is…, honnan is, apa? Apa, ölelj magadhoz, s kérdezd meg: mi a baj, kisfiam, úgy, ahogy sose tetted azóta…, ne üss, se szóval ne bánts, s nézéssel ne verj, ne krákogj, ne keress szavakat, apa, gyere hát…Tovább…

Ötvenhat esztendeje annak, hogy utoljára gyalogosan járta ezeket a poros utakat. Akkor ellenkező irányba, hátra se nézve, szinte futva menekült. Még kamasz volt, és csak annyit érzett, el-el minél messzebb ettől a bűnös háztól, gyerekkora elrablójától, a kiégett kukoricaföldektől, az elszáradt szilvafáktól. A helytől, ahol apja kihűlő halott teste feküdtTovább…

A régi versek égi versek, feltámadnak, mint a holtak. Mese után, elalváskor ők vigyázzák lent az álmod, ők üzennek fel a holdnak: nézzen be a kisszobádba tavasszal és őszi éjjel, hozzon neked könnyű álmot egy szép égi költeménnyel! Gyűjtsél megint gesztenyéket a gyulai óvodánál, és amikor megyünk haza, az égaljaTovább…

leült közénk a némaság néztük a tájat órákon át hallgattunk hosszan amíg a víz fölött fátyolos fénnyel ránk köszönt a nap a fodrozó víz fölött eltévedt dallamot sodort felénk a szél a lehajló ég alatt időtlenségbe költözött velünk a csönd … és megtört a csöndvarázs fölöttünk lángolás vakító hajnalfény derültTovább…